Az Apostolok Cselekedetei 16,25-40
2024. június 17.
Isten tökéletesen szabálytalan útjai

Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. (ApCsel 16,25)
Slide1

Felkavaró, képtelen, szabálytalan történet ez. Az egyetlen kapaszkodó benne Pálék felfoghatatlan belső békessége és szabadsága. De ez mindent felülír, és Isten új utakat nyit számukra. Kár, hogy manapság ilyen nem történhet! Vagy mégis?

[A börtönőr] pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben. (ApCsel 16,33–34)


Az Apostolok Cselekedetei 16,25-40

25 Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Kol 3,16 26 Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. 27 Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. 28 Pál azonban hangosan rákiáltott: Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk! 29 Ekkor az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; 30 majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: 31 Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe. 32 Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. 33 Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. 34 Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben. 35 Amikor megvirradt, elküldték az elöljárók a törvényszolgákat, és azt üzenték: Bocsásd szabadon azokat az embereket! 36 A börtönőr tudtára adta Pálnak ezt az üzenetet: Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel! 37 Pál azonban így szólt hozzájuk: Megvertek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk; most pedig titokban akarnak elküldeni minket? Azt már nem! Jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki bennünket! ApCsel 22,25.29 38 A törvényszolgák pedig jelentették ezt az elöljáróknak. Amikor ezek meghallották, hogy rómaiakról van szó, megijedtek. 39 Odamentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból. 40 Amint kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához, ahol találkoztak a testvérekkel, és bátorították őket, majd továbbmentek.

Ebben a történetben valahogy minden a feje tetejére áll. Egy csomó dolog nem úgy történik, ahogy normális esetben várnánk: pl. Isten emberei nem ússzák meg a börtönt; de nem is esnek kétségbe és nem kezdenek el siránkozni. A rabok nem kezdenek el szökdösni a földrengéskor, és Pálék nem utasítják el a börtönőrt, hanem pont afelé hirdetik az evangéliumot, aki jól „megszívatta” őket. És persze egy sor olyan dolog megtörténik, ami normális esetben (és általában szerintünk) nem történhetne meg: Isten működése nyomán zűr lesz a városban és nem békesség; Isten emberei verést és tömlöcöt kapnak, pedig nem szolgáltak rá; ráadásul éjféltájban megverve és kalodába zárva még énekelni van kedvük. És persze pont a kemény smasszer lesz, aki megtér és befogadja őket, aki egyébként az egyik pillanatban még öngyilkos akar lenni, a másikban meg foglyok sebeit mosogatja és megvendégeli őket a saját házában nagy örvendezés közepette. A sor folytatható, mert ahol Isten munkában van, ott képtelen dolgok történnek úgy, ahogy egyébként a „való világban” nem történhetnének meg. Ha Te is úgy gondolod, hogy ilyenek csak a mesékben vannak, vagy a nagyon régen írt Bibliában, akkor hallgasd meg Vatai Gyula történetét, aki a kétezres évek magyar valóságában élte át szinte szóról-szóra a bibliai történet valóságát, mint a váci börtön parancsnoka! Mert Isten ma is képtelen módon, de valóságosan munkálkodik a világban. Győri Gábor Dávid


Vatai Gyula tanúságtétele meghallgatható a háttérinfóknál!

Az Apostolok Cselekedetei
Tudod, hogy mit jelent a pálfordulás? Hallottad már, hogy a keresztyén név először csak gúnynév volt? Tudod, hogy kezdett elterjedni az evangélium? Milyen jó, hogy erre már mások is kíváncsiak voltak! Éppen ezért Lukács evangélista egy előkelő úrnak, Teofilusnak írta le két könyvben mindazt, amit átélt, és aminek utánajárt. Az első könyv Jézus életéről és tetteiről szólt. A második pedig azokról a cselekedetekről, amelyeket Isten Lelke által vitt véghez népe életében Jézus mennybemenetele után. A könyv címe: Az Apostolok cselekedetei. De valójában az evangélium terjedéséről olvashatunk benne. A legtöbbet Pál apostol missziói útjairól tudhatunk meg, hiszen Lukács maga is sok helyen személyesen jelen volt, tehát elsőkézből tudósít bennünket az eseményekről.
Nem volt könnyű dolguk az apostoloknak, szolgatársaiknak, de még a követőiknek sem. Ez a könyv egy izgalmas kalandregénynek is beillene, de ugyanakkor pontos útleírás és történelemkönyv is egyben, ami mind Istenre mutat. Ha szereted a földrajzot, vedd elő a térképet és nyomon követheted a keresztyénség terjedésének kezdeteit. Ha a kalandok érdekelnek jobban, akkor is érdemes elolvasni, mert ebben a könyvben szinte láthatod magad előtt, amint hajótörést szenvednek néhányan, vagy hatalmas katonai sereg szinte lopva menekíti a rabot. Ahogy olvasod az Apostolok cselekedeteit, rá fogsz jönni, hogy ez nem csak történelem, hanem személy szerint neked szóló üzenet. Bár nem fenyeget a veszély, hogy börtönbe zárnak Jézus nevének hirdetéséért, mégis olyan sokszor hallgatunk róla. Te hirdeted Isten szeretetét és Jézus megváltását minden időben?