Józsué könyve 24,1-15
2026. augusztus 5.
Isten vezet bennünket

De kiragadtam atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról, és végigvezettem Kánaán egész földjén. (Józsué 24,3)
Slide1

Isten kiragad a veszedelemből és elvezet az Ígéret Földjére.

A folyamon túl laktak régen atyáitok, Ábrahámnak és Náhórnak az apja, Táré, és más isteneket tiszteltek. De kiragadtam atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról, és végigvezettem Kánaán egész földjén. Megszaporítottam utódait: Izsákot adtam neki, Izsáknak pedig Jákóbot és Ézsaut adtam; Ézsaunak a Széír-hegységet adtam birtokul, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba. Majd elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot; ezt vittem véghez közöttük. Azután kihoztalak benneteket. (Józsué 24,2b-5)


Józsué könyve 24,1-15

1 Józsué összegyűjtötte Izráel minden törzsét Sikembe, egybehívta Izráel véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit. Odaálltak Isten színe elé. Józs 23,2 2 Ekkor azt mondta Józsué az egész népnek: Így szól az Úr, Izráel Istene: A folyamon túl laktak régen atyáitok, Ábrahámnak és Náhórnak az apja, Táré, és más isteneket tiszteltek. 1Móz 11,26.31; 31,19 3 De kiragadtam atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról, és végigvezettem Kánaán egész földjén. Megszaporítottam utódait: Izsákot adtam neki, 1Móz 12,1-6; 21,1-3 4 Izsáknak pedig Jákóbot és Ézsaut adtam; Ézsaunak a Széír-hegységet adtam birtokul, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba. 1Móz 25,21-26; 32,4; 46,1-26 5 Majd elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot; ezt vittem véghez közöttük. Azután kihoztalak benneteket. 2Móz 3,10; 4,14-15; 7-12 6 Kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és eljutottatok a tengerig. Az egyiptomiak azonban harci kocsikkal és lovasokkal üldözték atyáitokat a Vörös-tengerig. 2Móz 12,33.51 7 Akkor az Úrhoz kiáltottak segítségért, és ő sötétséget bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk eresztette a tengert, és az elborította őket. A saját szemetekkel láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal. Azután a pusztában laktatok hosszú ideig. 2Móz 14; 5Móz 8,2 8 Majd bevittelek benneteket az emóriak földjére, akik a Jordánon túl laktak. Ők harcba szálltak ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket. Birtokba vettétek a földjüket, őket pedig kipusztítottam előletek. 4Móz 21,21-35 9 Azután fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, és harcba szállt Izráel ellen. Elküldött, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg benneteket. 4Móz 22 10 Én azonban nem akartam meghallgatni Bálámot, hanem meg kellett áldania benneteket, és így kimentettelek benneteket a kezéből. 4Móz 23,8-10.20 11 Azután átkeltetek a Jordánon, és elérkeztetek Jerikóhoz. Harcba szálltak ellenetek Jerikó polgárai, az emóriak, a perizziek, a kánaániak, a hettiták, a girgásiak, a hivviek és a jebúsziak, de a kezetekbe adtam őket. Józs 3; 6 12 Rettenetes félelmet bocsátottam rájuk: az futamította meg az emóriak két királyát, nem a te kardod vagy az íjad. 2Móz 23,28; 5Móz 7,20; Zsolt 44,4 13 Olyan földet adtam nektek, amelyért nem ti fáradoztatok, városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis letelepedtetek bennük, szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, mégis ti esztek róluk. 5Móz 6,10-11 14 Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok hűen és feddhetetlenül! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl meg Egyiptomban, és az Urat szolgáljátok! 1Móz 35,2; 5Móz 10,12; 1Sám 12,24 15 De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! 1Kir 18,21

„Hogy kerültem ide?” – kérdezhetjük olykor-olykor magunktól. Amikor az ember nagy döntések előtt áll, gyakran gondolhatja, hogy minden ezen az egy döntésen múlik. Ám ha megnézzük az életünket, megállapíthatjuk, hogy ahol épp vagyunk, sokszor csak a „véletlen” sodort oda. Hallottam egy olyan történetet, miszerint egy ember azért lett katona, mert egy ismerőse felvette a telefont, amikor munkát keresett. A másik ismerőse csak később hívta vissza, pedig az ő munkahelyén is volt felvétel. Sokszor ilyen „véletleneken” múlik az élet. Ahogy Józsué visszatekint az életére, sőt a felmenői és Izráel alapító atyjának az életére, azt látja, hogy az Úr volt igazán a vezetője az életének. Sőt, Isten E/1-ben mondja, hogy „kiragadtam”. Micsoda veszedelem vagy elfeledettség járt volna az otthagyottsággal! Milyen erős kifejezés a „kiragadtam”! Ebben érezhetünk kegyelmet, odafigyelést, megkönyörülést. „Kiragadtam” és „végigvezettem”. Nem véletlen sodor minket jobbra és balra. Isten vezet bennünket. Ha visszatekintünk az életünk útjára, látjuk-e, hogy a szorult, magányos, szűk pillanatokból Isten ragadott ki? Sőt, látjuk-e a mögöttünk lévő úton, hogy Isten vezetett végig bennünket? Ő nem küld, nem előre lök, hanem végigvezet. A sötét, hideg helyeken is ott van mellettünk. A magas, napsütéses rétekre is Ő vezet el. Kiragad a veszedelemből és elvezet az Ígéret Földjéig. Amikor pedig elérünk az Ígéret Földjéig, feltesszük a kérdést: „Hogy kerültem ide?” Isten vezetett idáig! Boross Sámuel


Hallgasd meg az Areopágosz ‒ Én vagyok Istened című dicsőítő dalát a Háttérinfóknál!

Józsué könyve
Mi jut eszedbe, ha a honfoglalás szót hallod? Talán valami zene vagy színdarab, esetleg az ősmagyarok vagy netán egy játék? Bármi is legyen az első gondolatod, végül is eljutsz oda, hogy van valahol egy darab föld, amit el kell érni, meg kell küzdeni érte és végül boldogan élni rajta. A Bibliában Józsué könyve írja le a honfoglalás történetét.
Isten megígérte népének, hogy neki adja a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. A nép hitte is, meg nem is. Ugyanis, amikor az Egyiptomból való szabadulás után odaértek a határokhoz, a tizenkét kémből csak kettő mondta, hogy be lehet oda jutni, el lehet foglalni azt az országot. A többiek megijedtek az ott lakó óriás emberektől. Nem is kellett nekik megküzdeni a helyiekkel, mert legközelebb csak negyvenévi vándorlás után értek oda az utódaik az Ígéret földjéhez. A honfoglalás idején Józsué volt a nép vezére és szépen apránként foglalták el és osztották fel törzsenként a területeket. Isten mindvégig velük volt és harcolt az ellenséggel. Józsué népe pedig változatos módon juthatott földjeihez. Volt rá példa, hogy csendben kellett kerülgetni a várost és az utolsó fordulónál maguktól omlottak le a falak. De az is előfordult, hogy az Úr nagy köveket hullatott a menekülő ellenség közé.
Izgalmas történetek várnak rád Józsué könyve olvasása közben, de a legfontosabb, amit megláthatsz, hogy Isten maga bátorította és segítette Józsuét, aki azt mondta az egész nép előtt, hogy „válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok! … Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24,15)