Pál levele a rómaiakhoz 9,19-33
2026. május 28.
Kegyelem, ne bízd el magad!

Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” (Róma 9,20)
Slide1

Amennyire sokan megakadnak Isten kiválasztásán, annyira nem veszik észre, hogy ebben a szakaszban nem az a megbotránkoztató, hogy Isten így vagy úgy dönt, hiszen Isten szuverén Úr, hanem az, hogy mind a zsidók és a pogányok közül is választ Magának népet.

Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a népek, amelyek nem törekedtek az igazságra, igazságot nyertek, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem érte el a törvényt. Miért? Azért, mert nem hitből, hanem mintegy cselekedetekből törekedtek rá: beleütköztek a megütközés kövébe… (Róma 9,30-32)


Pál levele a rómaiakhoz 9,19-33

19 Azt mondod erre nekem: „Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?” 20 Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” Ézs 29,16; 45,9 21 Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt nemes célra, a másikat pedig közönségesre formálja? 22 Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? 23 Vajon nem azért is, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített, 24 amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is? 25 Amint Hóseásnál is mondja: „Azt a népet, amely nem az én népem, az én népemnek hívom, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek, Hós 2,25; 1Pt 2,10 26 és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: ti nem az én népem vagytok, ott neveztetnek majd az élő Isten fiainak.” Hós 2,1 27 Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül, Ézs 10,22-23 28 mert az Úr teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön.” 29 És amint előre megmondta Ézsaiás: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna utódot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlóvá lettünk volna Gomorához.” Ézs 1,9 30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a népek, amelyek nem törekedtek az igazságra, igazságot nyertek, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; 31 Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem érte el a törvényt. 32 Miért? Azért, mert nem hitből, hanem mintegy cselekedetekből törekedtek rá: beleütköztek a megütközés kövébe, 33 amint meg van írva: „Íme, elhelyezem Sionban a megütközés kövét, a megbotránkozás szikláját, és aki hisz abban, az nem fog megszégyenülni.” Ézs 28,16; 1Pt 2,6-8

Sokan megakadnak, amikor ezeket a sorokat olvassák. Hogyan lehet a szerető Isten képével összeegyeztetni azt, aki ilyen határozottan kijelenti, hogy bármit megtehet? Megteheti, mint a fazekas, hogy ugyanabból az agyagból valakit nemes célra, a másikat pedig közönségesre formál. Amennyire sokan megakadnak Isten kiválasztásán, annyira nem veszik észre, hogy ebben a szakaszban nem az a megbotránkoztató, hogy Isten így vagy úgy dönt, hiszen Isten szuverén Úr, hanem az, hogy mind a zsidók, mind a pogányok közül választ magának népet. Aki nem az én népem, az én népemnek hívom – mondja. Mennyire egyértelmű volt a zsidók számára, hogy ők az Isten választott népe! Aztán eljött Jézus Krisztus, és Ő, illetve az Ő áldozata lett az alapja annak, hogy ki tartozik Istenhez és ki nem. Addig nyugodtan gondolhatták-mondhatták, hogy mi vagyunk Isten népe, dagadunk a büszkeségtől, és bárki bármit is tesz vagy mond, ez akkor is így marad. Sőt, azt gondolták, hogy minden más nép csak úgy kapcsolódhat Istenhez, ha előbb zsidóvá lesz. Le is nézte a zsidóság a pogányokat, még emberszámba sem vette őket. Erre mit látunk? A nagy magabiztosságnak bukás lett a vége, mert nem hitük révén, hanem saját erejük által akartak megigazulni. A pogányok pedig hittek, és szépen ajándékba kapták az üdvösséget. Így minden népből és nemzetből választott ki magának népet, nem az érdem alapján, hanem a hit ajándéka alapján. Mi is így vagyunk Isten gyermekei: nem azért mert bele születtünk valamibe, vagy valamiben kiválóbbak vagyunk, hanem mert hisszük, hogy Jézus Krisztus a mi Királyunk és Megváltónk. Ugye milyen nagy kegyelem, hogy ennek részese lehetsz? Sose bízd el magad, mert nem rajtad, hanem minden Istenen múlik! Szanyi György


Hallgasd meg a Casting Crowns ‒ All Because of Mercy című dalát a háttérinfóknál!

Pál levele a rómaiakhoz
Pál apostolnak Isten azt ígérte, hogy el fog jutni Rómába. Amikor azonban ezt a levelet írta, még csak arról számolhatott be, hogy „akadályoztatva van a menetelben”, bár nagyon szeretne találkozni ezzel a különleges gyülekezettel. Miért különleges? Azért, mert valószínűleg nem egy ember alapította kicsi csapat, hanem azok a pünkösd után hazatérő ünnepi zarándokok gyülekeztek össze és formálódtak közösséggé, akik Jeruzsálemben átélték a csodát. Így nagyobb részben pogány megtérőkből alakult ez a gyülekezet, akik vágytak arra, hogy minél jobban megismerjék Krisztust. Pál, aki az egész életével az evangéliumot hirdette, le is írt mindent, amit tudni kell a hitről. A művelt pogány világ központjában szükség is volt a pontos, hiteles tanításra, hogy a megtért hívőknek biztos alapjuk legyen.
Ma is nagyon fontos, hogy az ebben a levélben felsorolt igazságokat ismerjük, megértsük és ezekhez tartva magunkat szolgáljunk az Úrnak. Bár nem könnyű olvasmány, de érdemes elgondolkodva tanulmányozni. Luther szerint minél többet foglalkozunk ezzel a levéllel, annál drágább és ízesebb lesz. Kálvin pedig azt mondja róla: „Aki ezt a levelet megérti, az előtt úgyszólván feltárul az ajtó, hogy az Írás legrejtettebb kincseiig behatoljon.”