Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit... (2Timóteus 1,5)
Szeretünk képeket alkotni. Tökéletes képeket, elképzeléseket mindenről. A baj csak akkor van, amikor ezeket a képeket mutatjuk másoknak a valóság helyett. Számomra ezt jelenti a képmutatás...
Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2Timóteus 1,7)
Pál második levele Timóteushoz 1,1-7
1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint, 2 Timóteusnak, szeretett fiának: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. 3 Hálát adok Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, 4 és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. 5 Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. ApCsel 16,1 6 Ezért emlékeztetlek téged, hogy éleszd fel magadban Isten kegyelmi ajándékának tüzét, amely kézrátételem által van benned. 7 Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.
Talán van konkrét elképzelésed arról is, hogy milyen egy tökéletes keresztyén fiatal, milyen az, ha valakinek minden rendben van a hitével, és az Isten-kapcsolatával. Talán ezt a képet nem is te állítottad fel, hanem a körülötted élők, talán a szüleid, nagyszüleid, barátaid, gyülekezeted, ifivezetőd, bárki. Mit kezdesz ezzel a képpel?
Isten gyermekeként sem vagyunk tökéletesek, hiába törekszünk rá. Nem mindig sziklaszilárd a hitünk, vagy lobog bennünk a kezdeti tűz a szolgálatok iránt. Esetleg az Istennek szánt első helyet az életünkben valami vagy valaki más vette át. Van, hogy újra és újra elbukunk, de nem merünk őszintén szembenézni ezzel, pláne nem mások előtt is felvállalni a gyengeségünket, talán még keresztyén közegben sem. Ehelyett fenntartjuk a tökéletes látszatot, és azt a képet mutatjuk magunkról, amiről úgy gondoljuk, hogy mások látni akarnak. Képmutatás...
A képmutatás nélküli hit, amely Timóteusban is megvolt, az őszinte. Nem másoknak akar megfelelni, és nem takargatja a hibáit. Sem önmaga elől, sem Isten, sem mások elől. Ennek több pozitív hatása van, mint azt elsőre gondolod. Először is, alázatra tanít, és megóv az ítélkezéstől másokkal szemben, ha tisztában vagy azzal, hogy te sem vagy tökéletes. Másodszor, utat engedsz Isten szerető, megbocsátó és gyógyító erejének, ha kéred és elfogadod ezt, miután felismerted bűneid. Harmadszor pedig, könnyebben kapcsolódási pontot találhatsz másokkal, akik hasonló nehézségekkel küzdenek, mint te, így kölcsönösen is segíthetitek egymást.
Ugyanakkor, levenni az álarcot nem könnyű, sőt ijesztő. De épp ezért zárja Pál egy bátorítással ezt a szakaszt, amely szól ma hozzád is: „Nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) Kísérjen ez a bátorítás téged a mai napon is és légy őszinte!
Kovács Rebeka
Hallgasd meg Szabó Andrástól a Támadj fel kőszívemben című számot a háttérinfóknál!
Talán ismered azt a kifejezést, hogy búcsúlevél. Aki a halálára készül, az szokott levelet írni az itt maradottaknak, hogy tudasson velük még valami fontosat. De nemcsak olyanok írnak búcsúlevelet, akik önkezükkel akarnak véget vetni az életüknek, hanem olyan emberek is, akik koruk vagy betegségük miatt nem biztosak abban, hogy találkoznak még az illetővel, akik számára fontos üzenetük van. A Timóteusnak írt második pásztori levelet tekinthetjük nyugodtan búcsúlevélnek, mert Pál ezt írta utolsóként.
Pál apostol utolsó pár évéről nagyon keveset tudunk, mert az Apostolok cselekedeteiről írott könyv nem beszél róla, bár Lukács, még ebben az időben is vele volt (4,11). Azonban feltételezhetjük, hogy az első, viszonylag könnyebb fogság után néhány évvel ismét börtönbe került Pál, ahol már nehezebb volt az élete, és nyilvánvaló volt, hogy távozásának ideje közel van. Ebben a helyzetben sürgeti „szeretett fiát”, Timóteust, hogy minél előbb menjen el hozzá, valószínűleg még volt sok minden, amit szeretett volna megbeszélni vele, vagy még tanítani akarta valamire. Pál nem lehetett biztos a találkozásban, ezért röviden, négy fejezetben leírt néhány lényeges dolgot. Buzdította Timóteust, hogy legyen hűséges, hirdesse az evangéliumot, kerülje a felesleges vitatkozásokat, kövesse mesterét a nehéz időkben is.
Mint ahogy minden búcsúlevél tartalma fontos és elgondolkodtató, így ezt a levelet is érdemes úgy olvasnod, hogy benne van mindaz, amit az élete végén járó apostolon keresztül Isten üzenni akar neked.
