János evangéliuma 5,1-18
2026. július 6.
Kérj bátran!

Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? (János 5,6)
Slide1

Amikor találkozol Jézussal, mersz-e olyat kérni, ami meghaladja a te képességeidet? Tudsz-e úgy nézni Rá, mint Aki nagyobb minden nehézségednél és problémádnál?

Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! (János 5,6-8)


János evangéliuma 5,1-18

1 Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. 2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. Neh 3,1.32 3 A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. 4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. 5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. 6 Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? 7 A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. 8 Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! 9 És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. 10 A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat. 11 Ő így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj! 12 Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel, és járj? Mt 12,2; Lk 6,2; Jer 17,21-22 13 De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. 14 Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled. 15 Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. 16 Azért üldözték a zsidók Jézust, mert szombaton tette ezt. 17 Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. 18 Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.

Voltál már te is olyan helyzetben, amikor valaki kedvesen felajánlotta, hogy bármit választhatsz a boltból vagy annyi gombóc fagyit kérhetsz, amennyit csak szeretnél, de te azon kezdtél el gondolkodni, hogy mi az a mennyiség vagy ár, amennyi még nem túl sok a másiknak? Ehhez hasonló helyzetben volt a harmincnyolc év béna ember is. Majdnem négy évtizede már, hogy várja gyógyulását, mégsem történt semmi. Aztán egyszer csak odalép hozzá egy idegen, aki megkérdezi, hogy meg akar-e gyógyulni. Már a kérdés sejteti, hogy Jézusnak van hatalma a betegség felett, a válasz mégsem egy kitörő igen. A béna nem mer többet kérni, mint amennyi emberileg elképzelhető. Jézusban egy segítőkész embert lát csak, aki úgy segít megoldani a problémáit, ahogy azt ő elképzelte. Imádságainkban olyan sokszor mi sem merünk igazán kérni Tőle, vagy ha kérünk, akkor is nehezen hisszük, hogy megadja nekünk. Gyakran csak emberileg megoldható kéréseinkkel fordulunk Hozzá. Jézus azonban ennél sokkal többet akar adni nekünk. (Jn 16,23) Az igazi bizalom az, ha olyat kérünk Istentől, amit egyedül csak Ő tud véghez vinni. A béna csak a körülményekre nézett, és ahhoz mérten kért burkolva. Isten arra hív, hogy merjünk bízni Benne, és merjünk olyat kérni Tőle, ami meghaladja a saját képességeinket. Ő erre vár: kérjünk hát Tőle hittel, nem azon gondolkozva, hogy belefér-e az Ő „költségvetésébe”. Kuncz Ábel


Hallgasd meg az Új Forrás együttestől a Hozzád emelem című dalt!

János evangéliuma
Augustinus és Luther szerint a Biblia legfontosabb könyvét kezdjük most olvasni. Ha valaki nem olvasta még János evangéliumát, valószínűleg akkor is ismer belőle egy verset: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” (Jn 3,16) Ugye, ismerős? Nemcsak ebben a versben, de az egész könyvben a szeretet a legfontosabb. Isten szerette az embereket, ezért elküldte Jézust. Jézus szerette az embereket, ezért meggyógyította őket, csodákat tett előttük, beszélgetett velük külön-külön is, majd meghalt és feltámadt értük, értünk. Az evangélium végén az egyik tanítványától, Pétertől azt kérdezte: „Szeretsz-e engem?” Ezeket a lényeges dolgokat János írta le, aki magát nem név szerint, hanem csak a „szeretett tanítvány” kifejezéssel említi.
János idős korában írta az evangéliumát, amikor már a másik három evangélium készen volt és sokfelé ismerték. Az ő könyve egy kicsit más, mint a többieké, más oldalról írja le az eseményeket. Sok olyan részletet említ, amelyet csak olyan ember tudhatott, aki Jézus közvetlen közelében volt. Jézus tanításaiból sokat csak innen ismerhetünk, például a saját magáról mondott hasonlatok nagyrésze is csak itt fordul elő. Ismered ezeket? Tudnád sorolni? „Én vagyok a szőlőtő.” „Én vagyok a jó pásztor.” „Én vagyok az út …” Érdemes megkeresni ezeket a verseket és elgondolkodni rajta, hogy milyen is a mi szerető Mesterünk, aki az életét adta értünk.