Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! (Zsoltárok 24,7)
A fejet felemelni a segítségkérés, a felmagasztalás jele. Még az élettelen tárgyaknak is meg kell mozdulniuk a hatalmas király érkezésére. Hát akkor mi hogyan maradhatnánk mozdulatlanul? A mindenek teremtője, mindenek igazgatója, mindenek fenntartója Isten érkezik. A mi életünkbe is érkezik. Emeljük fel együtt a fejünket, és tekintsünk az Úrra!
Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől. (Zsoltárok 24,1b-5)
A Zsoltárok könyve 24
1 Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. 2Móz 19,5; 1Kor 10,26 2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Zsolt 104,3.5 3 Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Zsolt 15 4 Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. 5 Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől. 6 Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.) 7 Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Zsolt 68,25 8 Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban. 9 Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emeljétek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! 10 Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király! (Szela.)
Ahhoz, hogy Isten érkezését észrevegyük, „csak” fel kell emelnünk a fejünket, észre kell vennünk, hogy ez a hatalmas király éppen belép az életünkbe. De ha le van hajtva a fejünk, nem vesszük észre ezt a mennyei jelenlétet, és az Ő segítő kezét. Nem vesszük észre embertársainkon a mosolyt, a simogatást, az ölelésre nyíló karokat. Mert el vagyunk foglalva a világ gondjaival, bajaival. Lehorgasztjuk a fejünket, és csak megyünk előre. Az élet meg elszalad mellettünk. Észre sem vesszük, és telnek a napok. Amikor szenvedés, fájdalom, magány tör ránk, gyakran elfelejtjük, hogy fel kell emelnünk fejünket.
De miért ilyen fontos, hogy felnézzünk? Mi történik a testemmel, ha felemelem a fejem? Mély levegőt tudok venni, meg tudom tölteni a tüdőmet életet adó oxigénnel. Lehajtott fejjel, korlátozom a tüdőm befogadóképességét. Felemelt fejjel pedig teljes egészében használhatom azt. Ilyesmi az életünk is. Ha nem emeljük fel a fejünket, korlátozzuk magunkat az életben. De ha felemeljük, minden lehetőséget megadunk, hogy észrevegyük az életünkben Isten áldásait. Ilyenkor pedig, mikor betér a dicső Király, és a fejünk fel van emelve, az egész életünk megváltozik. Egyszerűen értelmet nyer. Meglátjuk a szépet, a jót, és azt is, akikhez mi tudunk odafordulni.
Emeljük fel fejünket, engedjük be Isten életet adó jelenlétét! Ezt megteheted imádságban, énekben, a Szentírás tanulmányozásában, és azzal is, hogy most ezt elolvastad.
Bozsoki-Sólyom Pál
Hallgasd meg az EMABISZ Kórustól a 24. Zsoltárt a háttérinfóknál!
Háttérinfó
Van a zsoltárban egy furcsa szó: Szela. Jelentése a mai napig vitatott. Jelenthet hangszeres közjátékot, amikor az énekes abbahagyta a dalt, és a hangszerek szólaltak meg. Jelentheti azt, hogy az énekes a következő részt az előzőnél hangosabban énekelje. Illetve jelentheti azt is, hogy az énekes és a gyülekezet felemeli a tekintetét az égre. Ez a magyarázat ehhez a zsoltárhoz igazán jól illik.
