A Krónikák második könyve 10,1-19
2024. április 30.
Ki viszi el a balhét?

Nem hallgatott a király a népre, mert Isten rendelte így… (2Krónikák 10,15)
Slide1

Mi emberek, csinálhatunk, amit csak akarunk, a végén úgyis az történik, amit Isten kigondolt. Valóban teljesen mindegy, hogyan döntünk? Kiktől kérünk tanácsot? Kiket érintenek a döntéseink? Ki viszi el a balhét?

Az ifjak, akik vele együtt nőttek fel, így szóltak hozzá: Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyítsd meg azt rajtunk! Ezt mondd nekik: Nekem a kisujjam is vastagabb apám derekánál! Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig majd szeges korbáccsal! (2Krónikák 10,10–11)


A Krónikák második könyve 10,1-19

1 Roboám elment Sikembe, mert egész Izráel Sikembe ment, hogy királlyá tegye őt. 2 Amikor Jeroboám, Nebát fia ezt meghallotta, még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült. De visszatért Jeroboám Egyiptomból, 3 mivel érte küldtek, és hazahívták. Jeroboám egész Izráellel együtt eljött, és így beszélt Roboámhoz: 4 Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott, akkor szolgálunk neked. 5 Ő így felelt nekik: Három nap múlva térjetek vissza hozzám! A nép tehát elment. 6 Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek? 7 Azok így szóltak hozzá: Ha jó leszel ehhez a néphez, kegyesen fogadod őket, és jóságos szavakkal beszélsz velük, akkor örökre a szolgáid lesznek. 8 De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba. 9 Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk! 10 Az ifjak, akik vele együtt nőttek fel, így szóltak hozzá: Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyítsd meg azt rajtunk! Ezt mondd nekik: Nekem a kisujjam is vastagabb apám derekánál! 11 Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig majd szeges korbáccsal! 12 Harmadnapra elment Jeroboám az egész néppel együtt Roboámhoz, ahogyan a király elrendelte: Térjetek vissza hozzám harmadnapra! 13 Ám a király keményen válaszolt nekik. Nem fogadta meg Roboám király a vének tanácsát, 14 hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbé teszem azt. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig majd szeges korbáccsal! 15 Nem hallgatott a király a népre, mert Isten rendelte így, hogy beteljesítse az Úr azt az igét, amelyet a sílói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának. 16 Amikor látta egész Izráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így felelt a nép a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel, törődj, Dávid, a magad házával! Izráel tehát hazament, 17 Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak. 18 Roboám király ugyan kiküldte Hadórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de Izráel fiai megkövezték őt, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült. 19 Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.

A szakasz szereplői: Roboám, Jeroboám, vének, ifjak, a nép. (Roboám és Jeroboám nevének jelentése a nép kiteljesedésével kapcsolható össze.) Roboám Salamon fia. Jeroboám Salamon idejében a rabszolgák őrzője volt, akivel Ahijjá prófétán keresztül közölte Isten, hogy Salamon halála után ő lesz az északi törzsek királya. Emiatt Salamon üldözőbe vette őt, Jeroboám pedig Egyiptomba menekült. A nép teljesen észszerűen Jeroboámot kérte, hogy szóljon az érdekükben Roboámhoz. Izráelben a királyi hatalom örökléses intézmény volt, de a népnek el kellett fogadnia királyául az örököst. Joggal remélhették, hogy a király emiatt enged a kérésüknek. Roboámnak döntenie kellett. Kihez fordult segítségért? Először a sokat megélt véneket kérdezte. Ők már tapasztalták, hogy mit eredményezett Salamon bánásmódja a nép köreiben, ezért inkább könnyítést kértek volna a nép számára. Valamiért ez nem tetszett Roboámnak, és megkérdezte a kortársait is. Végül az ifjú és pökhendi tanácsadókra hallgatott. A végeredmény: Izráel elpártolt Dávid házától, a kor mércéjével elismert úton haladó királyság kettészakadt. Emberileg nézve tényleg megkérdezte a legjobbakat. A véneket a tapasztalat miatt, a fiatalokat a frissesség miatt, mert néha tényleg az a jobb, ha az ember átértékeli a berögzült hagyományokat. De a lényeget elfelejtette: Istent nem kérdezte. Apja is (2Krón 1,7–12) és nagyapja is (1Krón 17,16–27) kikérte az Úr véleményét egy ilyen horderejű kérdésben. Roboám viselkedése azt jelképezte, hogy ő nem áll Isten uralma alatt, ő független uralkodó, aki úgy dönt, ahogy éppen akar. Ha fontos döntés előtt állsz, kihez fordulsz tanácsért? Ne vágd rá gyorsan, hogy „hát az Úrhoz!” Inkább gondold át az elmúlt heted döntéshelyzeteit, mikor mi vezérelt, hová fordultál. Ha ez megvan, akkor válaszolj újra a kérdésre: kihez fordulsz, mikor döntened kell? Hogyan tudnál fejlődni ebben a folyamatban? Doroszlainé Jóka Renáta


Hallgasd meg a következő dalt a háttérinfóknál!

Alexander Pappas - High hopes
Krónikák második könyve
A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.