Jézus a megdicsőülés hegyén történtek után azonnal folytatta a munkáját. És bár remélte, hogy a tanítványok is beszállnak a szolgálatba, ahogyan a fejezet elején olvashattuk, de most arra kell lejönnie, hogy a tanítványok csődöt mondtak, és egy kétségbeesett édesapa könyörög segítségért. Figyeljünk fel arra, hogy az édesapa szavai („...mert ő az én egyetlenem”) felidézik bennünk az Atya szavait, amikor a megdicsőülés hegyén Jézusra mutat. Ő az Atya Egyetlene, aki most segíthet egy másik egyetlenen. Segíthet, de nem akárhogyan. Nem tüneti kezelést ad, nem csak a betegséget gyógyítja meg. Azt olvassuk: „Jézus (...) ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának”. Először az ördögöt űzi ki, utána gyógyít. Mert Jézus gyógyítása helyreállítás. Visszaállítja az embert az eredeti állapotába, amikor nincs megszállás alatt, nincs akarata ellenére a földre vetve. Olyan csodálatos, hogy Jézus, még az emberek hitén való elkeseredettsége miatt sem áll meg a gyógyításban, a helyreállításban. És olyan szép, hogy Jézus kiűzi az ördögöt, meggyógyítja a fiút, majd pedig visszaadja az édesapának az ő egyetlenét. Visszaadja, hogy így egyszerre két embernek állítsa helyre az életét. A Te életedben mit lehetne helyreállítani? Van valami, amiben nem érzed magad teljesnek? Amiben azt érzed, hogy elakadtál, hogy az élet „földre vitt”? Ha igen, akkor keresd a Mestert, aki nem fordul el a sokszor hitetlen nemzedéktől sem. Helyreállítja a hited, az egészséged és a társadalomban betöltött szerepedet is. Menj oda Jézushoz, és kérd, hogy állítson helyre Téged is, hogy Ő legyen a Te gyógyítód! Bozsoki-Sólyom Pál