Márk evangéliuma 6,14-29
2024. május 28.
Kié a döntés?

Amikor Heródes ezt meghallotta, így szólt: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem. (Márk 6,16)
Slide1

Jézus híre mindenfelé elterjedt. Egyre többen hallottak róla a nép körében és a királyi udvarban is. Mindenki megpróbálta valahol elhelyezni addigi ismeretei alapján. A legtöbben prófétának mondták, Heródes király pedig nyugtalanná vált, mert attól tartott, az általa lefejeztetett Keresztelő János támadt fel ismét. Kicsoda Jézus? Ez a kérdés ma is elhangzik, és állásfoglalásra késztet minket.

Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és záratta börtönbe a testvére, Fülöp feleségének, Heródiásnak a kedvéért, mivel feleségül vette őt. Mert János megmondta Heródesnek: Nem veheted el a testvéred feleségét! (Márk 6,17–18)


Márk evangéliuma 6,14-29

14 Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve ismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és ezért vannak benne a csodatevő erők. Lk 23,7; Mt 14,1 15 Mások pedig azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta. 16 Amikor Heródes ezt meghallotta, így szólt: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem. 17 Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és záratta börtönbe a testvére, Fülöp feleségének, Heródiásnak a kedvéért, mivel feleségül vette őt. 18 Mert János megmondta Heródesnek: Nem veheted el a testvéred feleségét! 3Móz 18,16 19 Heródiás ezért megharagudott rá, és meg akarta öletni. De nem tehette, 20 mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. 21 De eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek. 22 Ekkor Heródiás leánya ment be táncolni. Ez kedvére volt Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked. 23 Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is. Eszt 5,3-6 24 A leány kiment, és megkérdezte anyjától: Mit kérjek? Az pedig ezt válaszolta: Keresztelő János fejét. 25 A leány nagy sietve bement a királyhoz, és azt kérte: Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét. 26 Ekkor a király nagyon elszomorodott, mert a vendégek előtt tett esküje miatt nem akarta őt elutasítani. 27 Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, 28 elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta azt az anyjának. 29 Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.

Modern horrortörténeteket megszégyenítő kendőzetlenséggel mondja el Márk evangélista Keresztelő János kivégzésének történetét. Heródes király Keresztelő János őszinteségén és bátorságán keresztül esélyt kapott arra, hogy rendbe hozza szétesett életét. Azt olvassuk, hogy a király bűntudata ellenére szívesen hallgatta őt. Mégsem tett semmit, elkerülte, elodázta a változást, a megtérést. Egészen addig, amíg kikerült a kezéből a megoldás. Milyen sokszor kerüljük mi is a nehéznek gondolt helyzeteket, megoldásra váró konfliktusokat, és azt hisszük, ezzel megússzuk azokat. A konfliktusoknak és a kezeletlen helyzeteknek sajnos az a természete, hogy ha nem kezeljük helyükön és idejükön, akkor maguktól nem oldódnak meg. Ellenkezőleg: visszatérnek úgy, ahogy arra nem számítottunk, és kicsúsznak a kezünkből. Más fogja megoldani, és korántsem biztos, hogy úgy, ahogy azt mi szeretnénk. Látszólag elkerülhetünk egy nehéz helyzetet, ahogy Heródes is kerülte Heródiással való helyzetének tisztázását, ezzel azonban egy hatalmas tragédiát engedett bekövetkezni, és már nem volt képes rá, hogy féken tartsa az indulatokat, megakadályozza a gyilkosságot. Kezdettől hárította a felelősséget, és ezáltal elvesztette a szabadságát. Kényszerek hatása alatt kellett döntést hoznia, és még akkor is inkább engedett az embereknek, mint Istennek. Fontosabbak voltak a test örömei és a büszkeség, mint a tiszta lelkiismeret. Szánj rá egy kis időt, és vizsgáld meg: te hogyan állsz bele az életeddel kapcsolatos döntési helyzetekbe! Ha szíven talál Isten igéje, és rámutat valamire az életedben: mit teszel vele? Megpróbálod kimagyarázni, másra hárítani, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyni? Vagy felvállalod a változást, még akkor is, ha – úgy érzed – annak fájdalommal járó következményei lesznek? Milyen kapcsolatot ápolsz a lelkiismereteddel? Egyszer egy ismerősöm azt mondta: „Nekem mindig tiszta a lelkiismeretem, mert nem használom”. Valóban így lenne? Ha a lelkiismereteden át maga Isten jelez és figyelmeztet, hogyan reagálsz rá? Mit jelent számodra ez az ige? „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29b) Blatniczkyné Hammersberg Ganczstuckh Júlia


Márk evangéliuma

Ha egy eseményről, amelyen nem vettél részt pontosan akarod tudni, hogy milyen volt, és mi is történt ott valójában, akkor hol keresed az igazságot? Átnézed a hírportálokat, hogy mit írnak, vagy a hozzászólásokból próbálod kitalálni, hogy mi történt? Esetleg az ismerőseid között keresel olyat, aki többet tud a dologról? Azt hiszem, ez visz legközelebb a valósághoz. Jézus életéről is úgy tudhatjuk meg a legtöbbet, ha olyan embertől hallunk róla, aki ott volt. Ezért érdemes elolvasni az evangéliumokat. Márkról ugyan nem tudjuk, hogy ott volt-e az eseményeknél, de az biztos, hogy mestere, Péter mindenütt jelen volt, amikor Jézus tanított és csodákat tett, és ott volt akkor is, amikor megfeszítették Krisztust, sőt a feltámadása után is találkozott vele.
Márk Pétertől sokszor hallhatta Jézus történetét és fordította szavait, hisz tolmácsként és munkatársként is mellette volt. Valószínűleg Péter élete vége felé az ő beleegyezésével, esetleg diktálására írta le Márk Jézus életének, halálának és feltámadásának történetét 64-65 tájékán.
Máté ugyan megelőzi az Újszövetségben, de mégis Márk a legelső leírt evangélium a négy közül. És ez a legrövidebb is. Éppen ezért bátran ajánlhatod azoknak a barátaidnak is elolvasásra, akik még nem ismerik a Bibliát és nem tudják, hol kezdjenek hozzá. Mert ebben a könyvben nem találnak nehezen érthető részeket, nemzetségtáblázatokat, azonban megtalálnak mindent, amit Isten Szolgájáról, Jézus Krisztusról tudniuk kell.