Márk evangéliuma 11,1–11
2024. március 6.
Királyi szamár

…és így szólt hozzájuk: Menjetek be az előttetek lévő faluba, és amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide! (Márk 11,2)
Slide1

Ha Jézus most arra kérne, hogy oldj el egy szamarat, mi jutna eszedbe?

Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta, és elengedték őket. Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. (Márk 11,5–7)


Márk evangéliuma 11,1–11

1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, 2 és így szólt hozzájuk: Menjetek be az előttetek lévő faluba, és amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide! 3 Ha pedig valaki szólna nektek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi. 4 Azok elmentek, megtalálták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. 5 Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót? 6 Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta, és elengedték őket. 7 Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. 8 Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; 9 az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! Zsolt 118,25-26; Mt 11,3; Lk 7,19 10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban! 11 Jézus bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. 12 Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, 13 és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. 14 Megszólalt, és ezt mondta a fának: Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé! A tanítványai is hallották ezt. 15 Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak és vettek, felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit, 16 és nem engedte, hogy bármit is átvigyenek a templomon. 17 Azután így tanította őket: Nincs-e megírva: „Az én házam imádság háza lesz minden nép számára”? Ti pedig rablók barlangjává tettétek. Ézs 56,7; Jer 7,11 18 Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert az egész sokaság álmélkodott a tanításán. 19 És amikor beesteledett, Jézus és a tanítványai kimentek a városból. 20 Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. 21 Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt. 22 Jézus így válaszolt nekik: Higgyetek Istenben! 23 Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak megadatik az. Mt 17,20; 1Kor 13,2 24 Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek. 25 És amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. 26 Ha pedig ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a vétkeiteket. 27 Ismét bementek Jeruzsálembe. És amikor Jézus a templomban volt, odamentek a főpapok, az írástudók és a vének, 28 és így szóltak hozzá: Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél? 29 Jézus pedig így válaszolt nekik: Kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és akkor megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. 30 Vajon János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Válaszoljatok nekem! 31 Azok pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja mondani, akkor miért nem hittetek neki? 32 Vagy talán mondjuk azt: emberektől? De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki úgy gondolta, hogy valóban próféta volt. 33 Ezért így feleltek Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus pedig ezt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.

Napjainkban Jézus kérése igy hangozna: „Hozzatok nekem ide egy bubi biciklit, mert igy akarok a városba bevonulni.” Jézus korában a szamár számított a kor bubi-biciklijének. Jeruzsálemben ünnepekkor a zarándokokat a kapuknál kikötött szamarakkal várták. Azért volt rájuk szükség, hogy a Templomba érkező zsidók a rituális tisztaságukat megőrizhessék, a szamáron közlekedve még a lábukat sem érhette a por. Jézus tehát a szokásoknak megfelelően bérszamarat hozatott magának. Miért nem maga ment érte? Mert Jézus nem egy volt a zarándokok közül, hanem maga a király, akiről Zakariás is irt: „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” (Zak 9,9) Jézus tanítványai bevonásával készítette elő királyi bevonulását, amikor elküldte őket a szamárcsikóért. Mivel a csikó olyan alacsony, hogy Jézus lába leért a földre, az Őt üdvözlő nép a ruháit a földre terítette, nehogy poros legyen, de ez a gesztus egyébként csak uralkodóknak járt. A szamáron érkező Jézus látványa önmagáért beszél: Jeruzsálem népe örömmel és lelkesedéssel uralkodónak kijáró tisztelettel fogadta Őt. Győrffy Eszter


Hallgasd meg a Mint zúgó szél című dalt a háttérinfóknál.

Márk evangéliuma
Ha egy eseményről, amelyen nem vettél részt pontosan akarod tudni, hogy milyen volt, és mi is történt ott valójában, akkor hol keresed az igazságot? Átnézed a hírportálokat, hogy mit írnak, vagy a hozzászólásokból próbálod kitalálni, hogy mi történt? Esetleg az ismerőseid között keresel olyat, aki többet tud a dologról? Azt hiszem, ez visz legközelebb a valósághoz. Jézus életéről is úgy tudhatjuk meg a legtöbbet, ha olyan embertől hallunk róla, aki ott volt. Ezért érdemes elolvasni az evangéliumokat. Márkról ugyan nem tudjuk, hogy ott volt-e az eseményeknél, de az biztos, hogy mestere, Péter mindenütt jelen volt, amikor Jézus tanított és csodákat tett, és ott volt akkor is, amikor megfeszítették Krisztust, sőt a feltámadása után is találkozott vele.
Márk Pétertől sokszor hallhatta Jézus történetét és fordította szavait, hisz tolmácsként és munkatársként is mellette volt. Valószínűleg Péter élete vége felé az ő beleegyezésével, esetleg diktálására írta le Márk Jézus életének, halálának és feltámadásának történetét 64-65 tájékán.
Máté ugyan megelőzi az Újszövetségben, de mégis Márk a legelső leírt evangélium a négy közül. És ez a legrövidebb is. Éppen ezért bátran ajánlhatod azoknak a barátaidnak is elolvasásra, akik még nem ismerik a Bibliát és nem tudják, hol kezdjenek hozzá. Mert ebben a könyvben nem találnak nehezen érthető részeket, nemzetségtáblázatokat, azonban megtalálnak mindent, amit Isten Szolgájáról, Jézus Krisztusról tudniuk kell.
Ismertető
A hagyomány szerint Jeruzsálemet 10 szentségkerületre osztották, a Templomhegy felé közeledve a „szentség mértéke” egyre növekedett, sokan már a városon kívül elvégezték a rituális fürdőt, hogy az előírásoknak megfelelően tisztán érkezzenek az ünnepre. Akik megtisztulva érkeztek a város határáig, innen már bérelt szamár hátán folytatták az útjukat. Mivel a lábuk sem érte a földet, az sem lett poros, megőrizhették a tisztaságukat. Az állatok hátára ruhát terítettek, hogy még a szőrén lévő homok se piszkolja be az utazót. Nem volt tehát semmi szokatlan abban, hogy Jézus kérte a tanítványait, hogy szerezzenek neki egy szamarat. Jézus szamárcsikót választott, ami alacsonyabb a kifejlett szamárnál, igy a felnőtt férfi lába leért a földre és bepiszkolódott. Jeruzsálem népe ezért terítette le az utakra a ruháit, ezzel a királynak járó tiszteletet is kifejezte. Amikor Jézus egy szamár csikójára ült (Mk 11,7), egyúttal egy messiási próféciát is beteljesített (Zak 9,9). A nép Jézust a 118. zsoltárt idézve köszöntette, mint a várt Messiását: „Hozsánna Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében!” (Mt 21,9)
A Szentírásban a szamarak a szolgálat, az alázat, a szenvedés és a béke jelképei. Ha Jézus lovon érkezett volna, akkor az a háborút jelképezte volna, de Jézus békét hirdetett. A virágvasárnap Jeruzsálembe érkező Jézustól az emberek azt várták, hogy a rómaiak felett aratott katonai győzelem révén békét teremtsen körülményeikben. Jézus azért jött, hogy megbékéltesse az embereket az Atyával. Nehéz körülmények között is békét ad nekünk itt a földön.
A peszáhra (Páskára, a következő áhítatban magyarosan használja) Jeruzsálembe bevonuló Jézust pálmaágakat lengetve köszöntötték. A pálmaágakat kizárólag egy másik ünnepkor, a Szukkotkor lengették. Miért? Mi a magyarázata, hogy a sokaság összekeverte a két ünnepet? (Ezt igazából nem tudjuk meg a folytatásból, csak sejtjük…)
A szukkot ünnepén a zsidóság első lakhelyére emlékezik, amit akkor kapott, amikor kivonultak Egyiptomból, és ideiglenes lombsátrakban laktak. Ez az egyetlen olyan ünnep a zsidóságban, ahová minden népet meghívnak. Ilyenkor a pálmaágakat a győzelem jelképeként használták. A pálmafa magát Istent is jelképezi.