Boldog az, aki Isten országának vendége. ... Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat! (Lukács 14,15.21)
Lukács evangéliuma 14,15-24
15 Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége. 16 Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. 17 A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! 18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! 19 A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem! 20 Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. 21 Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat! 22 A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. 23 Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. 24 Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.
Református óvodákban szokott feladat lenni, hogy rajzolják le a gyerekek, hogy hogy néz ki szerintük a mennyország? Izgalmas feladat lenne most pár percben elképzelni, milyen is lehet a mennyország, akár meg is próbálhatnánk lerajzolni – mondjuk az én rajzom biztos nem fog rá hasonlítani.
A fent említett mondatban, mintha Lukács evangélista a mennyországba engedne bepillantást. Jézus is úgy beszél a mennyről, mint egy nagy lakomáról, mint egy nagy vacsoráról, egy nagy vendégségről. Izgalmas eljátszani ezzel a gondolattal is: olyan a mennyország, mint egy nagy vacsora.
Ám van egy merőben különleges oldala ennek a vacsorának. Nagyon sokan ott lesznek, akikről nem is gondolnánk, hogy helyet kapnak majd. Bizony! A menyországba az idegesítő évfolyamtársam, az akadékoskodó tanárom, az okoskodó kollégám, a tolakodó néni a villamoson, a bunkó ember a kisboltban, ők is mind-mind meg vannak hívva a mennyországba. Pedig úgy szeretünk mi elkülönülni, csak a jófejek mellett ülni, csak „zártkörű” ebédet tartani.
Egyik oldalról nézve ez egy feladat, hogy úgy tekintsek a másik emberre, mint aki szintén Isten országának vendége. A példázatban a szegények, a sánták, a vakok a meghívottak, a társadalom peremén lélők, akiket elkerültek az emberek! Valóban vannak olyanok, akiket mi nem szeretnénk meghívni, Jézus azonban mindenkit hív, így nekem is úgy kell néznem a másik emberre.
A másik oldalról nézve pedig ez egy bátorítás. Bár sokszor el tudunk rugaszkodni a földtől, hogy milyen ügyes gyerekek vagyunk. Ám érezhetem magam nagyon kiszorítottnak is, felejthetőnek, szerencsétlennek, kis nyomorult embernek, akivel nem törődnek. És ezt nagyon fontos a fejembe vésnem, hogy Jézus engem is hív! Jézus asztalánál nekem is helyem van! Igen, akkor is, ha nem tartom be minden parancsát, akkor is, ha sokszor bunkó vagyok, pedig nem szeretnék az lenni, akkor is, ha elnyomok másokat, igen, Jézus asztalánál nekem is helyem van! Nem azért megyek a mennybe, mert nekem jogom van hozzá. Hanem egyedül azért, mert Jézus hív és Jézus miatt lehet aztán Vele asztalközösségben lenni. Ahol nevetés van, finom falatok, jó desszert, és ki tudja, még az is lehet, hogy zene is szól a háttérben...
Jézus asztalánál mindenkinek helye van. Még nekem is!
Boross Sámuel
Hallgasd meg Zach Williams - To The Table című dalát a háttérinfóknál!
Lukács evangéliuma
Szereted az életrajzi regényeket? Szívesen olvasol színes, érdekes történeteket egy-egy híres személyről vagy eseményről? Örülsz, ha egy novellában verseket, énekeket is találsz? Ha igen, akkor a legjobb könyv van a kezedben! Ugyanis Lukács evangéliuma a legszebb stílusban írt, az apró részletekre is odafigyelő gondos leírása Jézus életének, időnként kiegészítve egy-egy énekkel, magasztalással.
Lukács, Pál apostol munkatársa és pogány származású orvos volt, aki nem találkozott ugyan Jézussal, de mindennek alaposan utánajárt, hogy pontosan, részletesen adhasson tovább mindent Teofilusnak, a feltehetően gazdag, nem zsidó keresztyénnek. Lukács számára fontos volt, hogy mindenki, a pogányok és az asszonyok is megérthessék az Ember Fia történetét, aki az egész világért halt meg a kereszten.
Más ez az evangélium, mint a másik három, mert Lukács egyszerűen fogalmazott, nem hivatkozott a régi ismeretekre, de pontosan megjelölte, hogy milyen esemény milyen történelmi időszakban történt. Az orvos szemével látta Jézus gyógyításait, és igyekezett megmutatni, hogy az Úr a pogányoknak is ad szabadulást. Nagyon sok olyan történetet is leírt, amelyet máshol nem találunk meg. Ha elkezded olvasni, lehet, hogy nem is akarsz majd megállni az egy-egy napra kijelölt szakasz végén. Az sem baj, ha végigolvasod a huszonnégy fejezetet, mint egy életrajzi regényt!
