Mózes második könyve 12,1-20
2025. március 8.
Kovásztalan kenyerek ünnepe

Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre, örök rendelkezés szerint. (2Mózes 12,17)
Slide1

Az ünnep lényege az emlékezés.

Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek. Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házaitokból. Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig. Az első napon tartsatok szent összejövetelt, és a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges. Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre, örök rendelkezés szerint. (2Mózes 12,14-17)


Mózes második könyve 12,1-20

1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: 3Móz 23,5; 4Móz 9,1-5; 5Móz 16,1-2; Jn 2,13.23; 6,4; 11,55; 12,1; 13,1; 18,28.39; 19,14; ApCsel 12,3; 1Kor 5,7-8 2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között. 4Móz 28,16 3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának családonként mindenki egy bárányt, házanként egy-egy bárányt. 4 Ha egy házban kevesen vannak egy bárányra, akkor a legközelebbi szomszédjukkal együtt vegyenek a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud enni a bárányból. 5 Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vagy kecskét vegyetek. 6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. 7 Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. 8 Még ugyanazon az éjszakán egyék meg a húst: tűzön megsütve, kovásztalan kenyérrel; keserű füveket egyenek hozzá. 9 Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. 10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. 11 Így egyétek: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez. 2Móz 12,15.34 12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az Úr. 13 De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét. 3Móz 17,11; 1Pt 1,2.19; Jel 7,14; 12,11 14 Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek. 2Móz 23,15; 34,18; 3Móz 23,6-8; 4Móz 28,16-25; 5Móz 16,3-8; Józs 5,10-11; 2Krón 30,21; 35,17; Ez 45,21; Mt 26,17; Mk 14,1.12; Lk 2,41; 22,1.7 15 Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házaitokból. Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig. 16 Az első napon tartsatok szent összejövetelt, és a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges. 17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre, örök rendelkezés szerint. 18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. 19 Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házaitokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit, aki kovászosat eszik, akár jövevény, akár az ország szülötte. 20 Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek mindenütt, ahol laktok.

Mennyi szimbolikus dolog történik itt ebben a szakaszban. És milyen fontos Istennek az emlékezés arra, amit Ő tett. Nézzünk meg erre egy-egy példát! A vér az ajtófélfán. Érdekes, hogy aki felkente a pontosan Isten útmutatása szerint elkészített bárány vérét az ajtófélfára, az megmenekült, aki nem kente fel, az elveszett. Pontosan úgy, ahogy ma, aki elfogadja a Bárány Jézus vérét, az megmenekül. Jézus, Isten pontos útmutatásai szerint készítette el saját magát áldozatul, és az Ő vére az, ami megment minket, akik „felkentük az ajtófélfánkra”, azaz elfogadtuk Őt. Aki pedig nem fogadja ezt el, az elvész. Ott, akkor ez egy konkrét cselekedet kellett, hogy legyen, ma viszont szimbolikus jelentése van ennek, de a lényeg hasonló. Ott az Egyiptomiaktól mentette meg azokat Isten, akik bíztak Benne, most pedig a kárhozattól menti meg Isten azokat, akik hisznek Benne. És ugyanúgy vér által van szabadulás. Isten tudja, hogy mi, emberek hamar elfelejtünk dolgokat. Anélkül, hogy nagyon elsüllyednénk a napi politika mocsarába, csak annyit gondolj végig, hogy amikor egy politikus mond vagy tesz valamit, milyen gyorsan felejtik el azt az emberek, ha nem emlékeztetik őket rá. Pedig hangos volt tőle a sajtó, mindenki arról beszélt, mégis elfelejtjük. Isten ezért biztosra ment, és megparancsolta a népének, hogy ezt a szabadítást ünnepeljék meg minden évben, nehogy elfelejtsék, hogy mi történt. Hogy emlékezzenek rá az emberek. Ma is nagyon fontos, hogy emlékezzünk arra, hogy Isten mit tesz az életünkben, hogyan segít nekünk, mikor és hol van jelen. Ha kell, írjuk fel egy naplóba! Ha kell, akkor ünnepeljük meg minden évben! A fontos dolgokra kell, hogy emlékezzünk! Keleti Gábor


Hallgasd meg Gaboir feat. Yoyo - Uram, Tied az életem című dalát a háttérinfóknál!

Mózes második könyve
Szeretsz kirándulni? Biztosan te is tapasztaltad már, hogy jó elmenni új helyekre, és megismerkedni szép tájakkal, ízletes ételekkel. Utána jó hazamenni és az emlékeket elmesélni. De mi van akkor, ha ez a kirándulás elnyúlik egy kicsit? Egy-két nap még örömmel tölt el, de ha esetleg több hónapról vagy évről van szó, akkor lehet, hogy az már nem esik olyan jól.
Mózes második könyvében egy elég hosszúra nyúlt kirándulásról olvashatsz. Annyira hosszúról, hogy az elindulók nagyon nagy része meg sem érhette a megérkezés örömét. Ráadásul a táj sem volt a legkellemesebb ott a pusztában, és az étel is csak manna volt. Zúgolódtak is emiatt éppen eleget. A nép nem akart engedelmeskedni Istennek és nem akarta elhinni, hogy valóban megkapja az óriások által lakott, megígért földet. Ezért Isten negyven évig hagyta a pusztában vándorolni népét. Vezette őket és gondoskodott róluk, de nem engedte be őket az Ígéret földjére. Megmenekültek az egyiptomi szolgaságból a tíz csapás után, de engedetlenségük, feledékenységük sokszor sodorta bajba őket. Isten szövetséget kötött velük és adott nekik egy olyan törvényt, amely még ma is érvényes.
Mózes második könyvét az exodus, azaz a kivonulás könyveként is szoktuk emlegetni, mert ebből a történeti könyvből tudhatjuk meg, hogy Isten hogyan szabadította ki népét az egyiptomi szolgaságból. Ha szereted az izgalmas történeteket például, hogy miként lesz egy halálraítélt gyermekből Egyiptom tekintélyes embere, majd a zsidó nép vezére, vagy szívesen olvasol csodákról, hogy nem hamvad el az égő csipkebokor, vagy hogyan nyílik szét a nép előtt a tenger, esetleg érdekel, hogy hogyan épült meg a legelső templom, ami még sátor volt, akkor neked való olvasmány Mózes második könyve. Kezdj hozzá az olvasásához!