Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért… (1Péter 4,14)
Micsoda?? Már hogy lennék boldog, amikor gyaláznak, csúfolnak, kiközösítenek, bántanak? Mekkora ellentmondás már ez!? Vagy mégsem…?
Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok. (1Péter 4,13–14)
Péter első levele 4,12-19
12 Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne csodálkozzatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. 13 Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. 14 Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok. Mt 5,10-11 15 Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő vagy mint más dolgába avatkozó. 16 Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. 17 Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek Isten evangéliumának? 18 És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös? Péld 11,21 19 Akik tehát Isten akaratából szenvednek, azok is ajánlják lelküket a hű Teremtőnek, és cselekedjék a jót!
Valószínűleg nem mondok újat, amikor azt állítom, hogy nem szeretünk szenvedni. Kifejezetten fájdalmas sokszor testileg, de még többször lelkileg. Ezért amennyire csak lehet, igyekszünk elkerülni. De valóban olyan nagy ellentmondás lenne a szenvedés és a boldogság között?
Először is tisztázzunk valamit: Krisztus követése bizony kihívásokkal, szenvedéssel jár. Ha valóban a tanítványa vagy, ez meglátszik rajtad, kilógsz a sorból, és valószínűleg ezt mások is észreveszik, szóvá teszik, és megpróbáltatások érnek. De itt jön az öröm egyik oka: Isten látványosan munkálkodik benned, ami fantasztikus dolog!
A bántásokat tekintheted teszteknek, challenge-eknek is, amin mérheted hited erejét. Ha inkább a világhoz próbálsz igazodni, vagy „kettős életet” élni, akkor imádkozz bátorságért és gondolj Jézusra, Aki nem csak félig halt meg érted a kereszten, és nem mentette meg magát, hogy a nép „tetszését” elnyerje. Ha pedig kiállsz a próbák idején is, és nem szégyelled Őt, akkor tiéd a világ legnagyobb jutalma, ami nem más, mint az, hogy Jézus is kiáll érted Isten ítélőszéke előtt, ezzel pedig egyenesen az örök üdvösséget nyered el.
Végezetül pedig egy dolgot véss a szívedbe: Isten gyermekeként minden szenvedésnek célja van. Sokszor még nem tudjuk, hogy pontosan mi, de hidd, el, Isten tudja, mit miért enged, és mindez végezetül a te javadat szolgálja. Gondolj erre, mikor legközelebb próbák érnek, és adj hálát érte!
Placid atyát egy hatalmas példaképnek és hithősnek tartom, aki bár megjárta a szenvedés, a gulág bugyrait, nem engedte, hogy ez megtörje és eltántorítsa Istentől. A rengeteg szörnyűség közepette, után is derűjével, humorával, békéjével „világított” sokak előtt. A 10 év alatt, amit a gulágon töltött, felállított fogolytársaival 4 alapszabályt a túlélés érdekében. Olyan 4 szabályt, ami, azt kell, hogy mondjam, hogy a gulágon kívül, a mai kor emberének, fiataljainak, neked és nekem is igen aktuális és hasznos. De hogy mik is ezek a szabályok? Hallgasd meg egyenesen Placid atyától ebben a pár perces videóban a háttérinfóknál:
Kovács Rebeka
Placid atya: A túlélés alapszabálya
Péter első levele
Péter Jézus tanítványaként minden fontos dolognak részese volt: hallotta Mestere tanításait, látta és tapasztalta a csodákat, felismerte, hogy Jézus a Krisztus, az élő Istennek Fia. Szomorkodott, amikor Jézust elfogták és megfeszítették, de teljes öröme volt, amikor találkozhatott és beszélgethetett a feltámadott Úrral. Éppen ezért, ha van valaki, aki össze tudja foglalni a keresztyénség lényegét az ő, és ezt meg is tette első levelében, amelyet körlevélként küldött el a „szétszórtságban” élőknek 63-64 tájékán. Akkoriban ő az általa Babilonnak nevezett Rómában volt és ott vezette a helyi gyülekezetet.
A levelet nem saját maga írta, hanem társa, Szilvánusz jegyezte le. De nem a betűk formája, vagy a kifejezések szépsége a fontos, hanem az üzenet, amit Péter mindenkivel meg akart értetni, hogy a keresztyén embernek van reménysége és elhívatása, és nem mindegy hogyan viselkedik a környezetével és a gyülekezetével. Luther azt mondta erről a levélről: „Az apostol semmit nem felejtett el itt abból, amit egy keresztyénnek tudnia kell.” Kíváncsi vagy rá, hogy milyennek kell lenned Krisztus követőjeként? Akkor olvasd sorra mind az öt fejezetet és megtudod, hogy miként lehet még a szenvedésben is dicsőíteni Istent!
