A Krónikák második könyve 30,1-27
2024. augusztus 8.
Lelki dress code


A jóságos ÚR bocsássa meg ezt mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az ÚRistenhez, ősei Istenéhez folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik! (2Krónikák 30,18b-19)
Slide1

Ha egy vizsgára vagy állásinterjúra készülünk, úgy öltözünk fel, ahogyan elvárják. Az első randira a legszebb ruhánkat vesszük fel.


Sokan voltak a gyülekezetben, akik a törvény szerint nem voltak tiszták, ezért a lévitákra bízták, hogy levágják a páskabárányt, és hogy az ÚRnak szenteljék mindazok helyett, akik nem voltak tiszták. Mert a nép jó része, sokan, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból valók voltak, nem tisztították meg magukat, de az előírás ellenére ettek a páskabárányból. Ezért Ezékiás így imádkozott értük: A jóságos ÚR bocsássa meg ezt mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az ÚRistenhez, ősei Istenéhez folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik! Az ÚR pedig meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet. (2Krónikák 30,17-20)


A Krónikák második könyve 30,1-27

1 Azután üzenetet küldött Ezékiás egész Izráelbe és Júdába, sőt Efraimba és Manasséba is írt leveleket, hogy jöjjenek el Jeruzsálembe az Úr házába, és tartsanak páskát Izráel Istenének, az Úrnak a tiszteletére. 2Móz 12; 5Móz 16,1-8 2 A király úgy határozott vezető embereivel és az egész jeruzsálemi gyülekezettel együtt, hogy a második hónapban tartják meg a páskát. 4Móz 9,10-11 3 Nem tudták ugyanis idejében megtartani, mert nem szentelte meg magát elég pap, és a nép sem gyűlt össze Jeruzsálembe. 4 Így látta ezt helyesnek a király és az egész gyülekezet. 5 Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát Izráel Istenének, az Úrnak a tiszteletére, mert ilyen nagy tömegben még nem tartották meg, pedig meg van írva. 5Móz 16,5-6; 2Kir 23,22 6 Elmentek tehát a futárok a király és a vezető emberek levelével egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint ezt mondták: Izráel fiai! Térjetek meg az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, akkor ő is megtér azokhoz, akik megmenekültek Asszíria királyainak a markából, és megmaradtak. Mal 3,7; 2Kir 17,6 7 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik hűtlenné váltak őseik Istenéhez, az Úrhoz. Ezért hagyta őket elpusztulni, amint magatok is látjátok. 8 Ne legyetek tehát olyan nyakasok, mint atyáitok! Adjatok kezet az Úrnak, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok Isteneteknek, az Úrnak, akkor elfordul majd rólatok izzó haragja. 2Kir 17,14 9 Mert ha megtértek az Úrhoz, akkor irgalmasak lesznek testvéreitekhez és fiaitokhoz azok, akik fogságba vitték őket, úgyhogy visszatérhetnek erre a földre. Hiszen kegyelmes és irgalmas az Úr, a ti Istenetek, és nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá. 10 A futárok városról városra jártak Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig. De kinevették és kigúnyolták őket. 11 Csak néhány ember volt Ásérban, Manasséban és Zebulonban, aki megalázta magát, és elment Jeruzsálembe. 2Krón 11,16 12 Júdában azonban Isten keze munkálkodott, és egy akaratra juttatta őket, ezért teljesítették a király és a vezető emberek parancsát, az Úr szava szerint. 13 Sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, igen nagy gyülekezet, hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét a második hónapban. 14 Azon kezdték, hogy eltávolították Jeruzsálemből az oltárokat. Eltávolították az összes tömjénező oltárt is, és a Kidrón-völgybe dobták. 2Krón 28,24 15 Azután levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a léviták alázatosan megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek az Úr házába. 2Krón 29,34 16 Odaálltak a helyükre, ahogyan Mózesnek, Isten emberének a törvénye előírja: a papok hintették a léviták kezéből átvett vért. 17 Sokan voltak a gyülekezetben, akik a törvény szerint nem voltak tiszták, ezért a lévitákra bízták, hogy levágják a páskabárányt, és hogy az Úrnak szenteljék mindazok helyett, akik nem voltak tiszták. 18 Mert a nép jó része, sokan, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból valók voltak, nem tisztították meg magukat, de az előírás ellenére ettek a páskabárányból. Ezért Ezékiás így imádkozott értük: A jóságos Úr bocsássa meg ezt 19 mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az Úristenhez, ősei Istenéhez folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik! 20 Az Úr pedig meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet. 21 Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel. A léviták és a papok mindennap dicsérték az Urat, erős hangú hangszereken játszva az Úr tiszteletére. 22 Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt mindazokkal a lévitákkal, akik hozzáértően végezték feladatukat az Úr tiszteletére. Ünnepi lakomát tartottak hét napon át, békeáldozatokat áldozva és dicsőítve őseik Istenét, az Urat. 23 Azután elhatározta az egész gyülekezet, hogy tovább folytatják még hét napig; és így még hét napig folytatták az örömünnepet. 24 Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a gyülekezetnek. A vezető emberek is felajánlottak a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot. A papok tömegesen szentelték meg magukat. 25 Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták meg az egész gyülekezet, amely Izráelből érkezett, és az Izráel országából érkező meg a Júdában lakó jövevények. 26 Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben. 27 Azután fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, az Úr szent lakóhelyére.


Júda élére, végre olyan király került Ezékiás személyében, aki politikáját Isten akaratának rendelte alá, ezért úgy döntött, hogy a hosszú idő után a Páska megtartásával kezdi az uralkodását. Isten már az Egyiptomból való kivonuláskor megparancsolta, hogy népe évente emlékezzen meg a Páskáról, mégsem így történt. Ezékiás összehívta az ünnepre Izráel egész népét, éljenek akár az északi, akár a déli országrészben. Futárainak meghagyta, hogy minden településéről hívják meg a zsidókat. „Csak néhány ember volt Ásérban, Manasséban és Zebulonban, aki megalázta magát, és elment Jeruzsálembe.” (11. v.) Ők eljöttek ugyan, de nem tartották be azokat az előírásokat, ami szükségesek voltak ahhoz, hogy a Páskát Istennek tetsző módon üljék meg. Ezekért a zsidókért imádkozott a király, hogy az ünnep kapcsán bemutatott áldozatuk áldás legyen az életükre, és az Úr ne haragudjon rájuk, mert nem a kultikus törvényeknek megfelelő módon járultak az oltárhoz. Az Úr kegyesen elfogadta Ezékiás imádságát és ezzel együtt a méltatlanok ünneplését is. Eszünkbe juthat erről Jézus példázatbeli házigazdája, aki azok helyett, akik visszautasították a meghívását, olyanokat is az asztalához ültetett, akik nem is oda készültek, más helyzetben be se léphettek volna a házába. (Lk 14,15-24) Jézus rendszeresen egy asztalhoz ült olyanokkal, akikkel egy vallásos zsidónak nem lett volna szabad közösséget vállalnia. Ez életünk valódi esélye, Isten meghív az asztalához, és még ha nem is vagyunk teljesen felkészültek rá, nem küld el onnan. Jézus számára nem az a fontos, hogyan érkezünk az asztalához, hanem az, hogy megváltozott élettel, lelkülettel állunk-e fel onnan. Győrffy Eszter



Hallgasd meg: A Jézus Krisztus Szupersztárból a Kenyered és borod táplál engem… dalt a háttérinfóknál!

Ki volt Ezékiás?
Júda királya beszédes neve egyben hitvallás is, ezt jelenti: erősségem az Úr.
Ezékiás (Kr.e. 716–687) a királyok sorából kiemelkedően pozitív személyiség volt. Jámbor király volt, a Templomból kidobatta az elődei által állíttatott idegen istenek oltárait és áldozati kellékeit, s egész országát megtisztította a bálványozástól. Isten ezért háborúiban is megsegítette, ám ő elbizakodott lett, s a laza asszír függés lerázására Babilon királyával próbált szövetkezni.
Ezért Isten büntetésül Szanhérib hatalmas seregével vehette körül Jeruzsálemet, és Ezékiás már a megadásra gondolt, de Ézsaiás próféta Isten segítségével biztatta. S valóban, az ostromló sereg nagyobb részét egyetlen éjszaka megölte az Úr angyala, a maradék pedig elvonult a város alól.
<p>&nbsp</p>
Krónikák második könyve
A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.