Mózes második könyve 14,10-31
2025. március 14.
Maradj veszteg, ne maradj veszteg!

…Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az ÚR! (2Mózes 14,13)
Slide1

Ha Ő valamibe belevitt, akkor ott van melletted. Nyugi, cselekszik! A káoszban kell egy biztos hang, akire hallgathatsz. Valaki, akire figyelhetsz. S Ő lecsendesít, ahogy a tengert is lecsendesítette. Nyugalom, Isten cselekszik!

Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! Akkor ezt mondta Mózesnek az ÚR: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak! (2Mózes 14,14-15)


Mózes második könyve 14,10-31

10 A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz. 11 Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Zsolt 106,7 12 Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot?! Mert jobb nekünk, ha Egyiptomot szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! 13 De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. 14 Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! 15 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak! 16 Te pedig emeld föl a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger közepén. 17 Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején, harci kocsijain és lovasain. 18 Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az Úr, amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón, harci kocsijain és lovasain. 19 Ekkor elindult az Isten angyala, aki Izráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. Elindult az előttük levő felhőoszlop is, és mögéjük állt. 2Móz 23,20; 32,34; 4Móz 20,16; Józs 5,14; Ézs 63,9 20 Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a felhő, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka. 21 Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel visszafelé hajtotta a tengert, és szárazzá tette a tengerfeneket, úgyhogy a víz kettévált. 22 Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról. 2Móz 15,8.19; Zsolt 66,6; 78,13; 106,9; 136,13-14; Ézs 63,12; ApCsel 7,36; 1Kor 10,1-2; Zsid 11,29 23 Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és a fáraó összes lova, harci kocsija és lovasa bement utánuk a tenger közepébe. Zsolt 106,10-11; 136,15 24 A hajnali őrségváltás idején rátekintett az Úr a tűz- és felhőoszlopból az egyiptomiak táborára, és megzavarta az egyiptomiak táborát. 25 Megakasztotta a harci kocsik kerekeit, és nem engedte, hogy azok gyorsan haladjanak. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert az Úr harcol értük Egyiptom ellen! 26 Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszatérjen az egyiptomiakra, a harci kocsikra és lovasokra! 27 Mózes kinyújtotta a kezét a tenger fölé, és a tenger visszatért reggelre a medrébe egyenest a menekülő egyiptomiakra. Így hajtotta bele az Úr az egyiptomiakat a tenger közepébe. 28 Visszatért a víz, és elborította a harci kocsikat és lovasokat, a fáraó egész haderejét, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük. 29 Izráel fiai viszont szárazon mentek át a tenger közepén, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról. 30 Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt Egyiptom kezéből. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján. 31 Amikor látta Izráel, hogy milyen erős kézzel bánt el az Úr Egyiptommal, félni kezdte a nép az Urat. Hitt az Úrnak és szolgájának, Mózesnek. Zsolt 106,12

Egy feldühödött hadsereggel a hátad mögött valószínűleg te is kétségbe esnél. Előtted a tenger, mögötted az egyiptomi sereg. Elvesztél! Félelem, rettegés, zúgolódás, káosz. Biztos, hogy még nem voltál ilyen helyzetben. Ne is legyél, de szorult helyzetben, kilátástalan helyzetben mindannyian voltunk. Előttem a kilátástalanság, mögöttem a félelem. Vagy előttem az újabb feladat, mögöttem a lemaradásom. Összeszorítanak. Miért kellett nekem ebbe belemennem? Nem megvoltam a magam kis nyugalmában, kellett még ezt is a nyakamba vegyem? Egyszerűen nincs kiút. Ha így érzed, akkor neked mondja Isten: maradj veszteg, az Úr harcol érted. Ha Ő valamibe belevitt, akkor ott van melletted. Nyugi, cselekszik! A káoszban kell egy biztos hang, akire hallgathatsz. Valaki, akire figyelhetsz. S Ő lecsendesít, ahogy a tengert is lecsendesítette. Nyugalom, Isten cselekszik! Ugyanabban a pillanatban, amikor a népet megnyugtatja, Mózest cselekvésre biztatja: Te meg miért kiáltasz énhozzám? Szólj és cselekedj! Indulás! Valakinek a szorult helyzetben utat kell mutatni, vezetni kell, cselekedni kell. Amikor mindenki kétségbe esett, akkor valakinek oda kell állni és be kell lépni a tenger medrébe. Lehet, hogy te vagy az egyetlen, aki egy nehéz helyzetben cselekedni képes, akkor neked cselekedned kell, utat kell mutatni. Isten itt azt mondja, most nem imádkozni kell, hanem cselekedni. Neked, most nem térdre kell esned, hanem előre kell lépned! Közben lehet lépésről lépésre kérni Istent, de nem szabad akkor tétlennek maradni, amikor cselekedni kell. A gonosz sokszor akkor cselekszik, amikor a jók tétlenek maradnak. Lehet, hogy furcsa, amit mondok: Isten már eleget hallgatta a kiáltásodat, látni szeretné végre, hogy lépsz és cselekszel! Mit teszel azért, amiért imádkozol? Sok múlik rajtad! NE félj, az Úr harcolt érted, és győzött! Te ne maradj veszteg, indulj! Szanyi György


Mózes második könyve

Szeretsz kirándulni? Biztosan te is tapasztaltad már, hogy jó elmenni új helyekre, és megismerkedni szép tájakkal, ízletes ételekkel. Utána jó hazamenni és az emlékeket elmesélni. De mi van akkor, ha ez a kirándulás elnyúlik egy kicsit? Egy-két nap még örömmel tölt el, de ha esetleg több hónapról vagy évről van szó, akkor lehet, hogy az már nem esik olyan jól.
Mózes második könyvében egy elég hosszúra nyúlt kirándulásról olvashatsz. Annyira hosszúról, hogy az elindulók nagyon nagy része meg sem érhette a megérkezés örömét. Ráadásul a táj sem volt a legkellemesebb ott a pusztában, és az étel is csak manna volt. Zúgolódtak is emiatt éppen eleget. A nép nem akart engedelmeskedni Istennek és nem akarta elhinni, hogy valóban megkapja az óriások által lakott, megígért földet. Ezért Isten negyven évig hagyta a pusztában vándorolni népét. Vezette őket és gondoskodott róluk, de nem engedte be őket az Ígéret földjére. Megmenekültek az egyiptomi szolgaságból a tíz csapás után, de engedetlenségük, feledékenységük sokszor sodorta bajba őket. Isten szövetséget kötött velük és adott nekik egy olyan törvényt, amely még ma is érvényes.
Mózes második könyvét az exodus, azaz a kivonulás könyveként is szoktuk emlegetni, mert ebből a történeti könyvből tudhatjuk meg, hogy Isten hogyan szabadította ki népét az egyiptomi szolgaságból. Ha szereted az izgalmas történeteket például, hogy miként lesz egy halálraítélt gyermekből Egyiptom tekintélyes embere, majd a zsidó nép vezére, vagy szívesen olvasol csodákról, hogy nem hamvad el az égő csipkebokor, vagy hogyan nyílik szét a nép előtt a tenger, esetleg érdekel, hogy hogyan épült meg a legelső templom, ami még sátor volt, akkor neked való olvasmány Mózes második könyve. Kezdj hozzá az olvasásához!