A Krónikák második könyve 6,1-21
2024. április 24.
Még édesebb

Ezt mondta: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak, és azt hatalmával be is teljesítette. (2Krónikák 6,4)
Slide1

Amikor fontos eseményeket élünk át az életünk során, mint például megkapjuk egy vizsga eredményét, konfirmálunk, megházasodunk, vagy akár belekezdünk egy új vállalkozásba, olyankor jó visszaemlékezni azokra a lépésekre és minden erőfeszítésre, ami ahhoz a bizonyos pillanathoz vezetett – hiszen ez még szebbé teheti az egészet.

URam, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívvel előtted járnak. (2Krónikák 6,14)


A Krónikák második könyve 6,1-21

1 Akkor ezt mondta Salamon: Az Úr mondta, hogy homályban kíván lakni. 2 Lakóházat építettem neked, maradandót, örök lakóhelyül. 3 Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész gyülekezete állt. 4 Ezt mondta: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak, és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta: 1Krón 17,1-12 5 Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, nem választottam ki egyetlen várost sem Izráel törzseiből, hogy házat építsenek ott az én nevemnek, és nem választottam ki senkit, hogy fejedelme legyen népemnek, Izráelnek. 6 De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztottam Dávidot, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legyen. 1Krón 21,18; Zsolt 132,13 7 De amikor apám, Dávid házat akart építeni Izráel Istene, az Úr nevének tiszteletére, 8 akkor ezt mondta apámnak, Dávidnak az Úr: Azzal, hogy házat akartál építeni a nevem tiszteletére, jót akartál. 9 De te nem építheted föl azt a házat, hanem a fiad, aki a te véredből származik, ő építi majd föl azt a házat nevem tiszteletére. 10 Az Úr beteljesítette ígéretét, amit tett, mert amikor apámnak, Dávidnak a helyére léptem, és Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte az Úr, fölépítettem ezt a házat Izráel Istene, az Úr nevének tiszteletére. 11 És elhelyeztem ott a ládát, abban van az Úr szövetsége, amelyet Izráel fiaival kötött. 12 Azután odaállt Salamon az Úr oltára elé, szemben Izráel egész gyülekezetével, és kitárta kezeit. 13 Salamon ugyanis egy emelvényt készíttetett rézből, és azt a bekerített hely közepén helyeztette el. Hossza öt könyök, szélessége öt könyök, magassága pedig három könyök volt. Föllépett rá, majd térdre esett, szemben Izráel egész gyülekezetével, kezét az ég felé tárta, 14 és ezt mondta: Uram, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívvel előtted járnak. 15 Megtartottad, amit ígértél a te szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. 16 Most azért, Uram, Izráel Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, akik Izráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és törvényem szerint járnak el, ahogyan előttem jártál te is. 1Kir 2,4 17 Most azért, Uram, Izráel Istene, váljék valóra ígéreted, amelyet a te szolgádnak, Dávidnak tettél! 18 De vajon lakhat-e Isten a földön, együtt az emberekkel? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem! 2Krón 2,5; ApCsel 7,47-49 19 Mégis tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor a te szolgád a te színed előtt imádkozik! 20 Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről azt mondtad, hogy ott lesz a te neved. Hallgasd meg az imádságot, amikor a te szolgád ezen a helyen imádkozik! 21 Hallgasd meg a te szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését, amikor ezen a helyen imádkoznak. Hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik!

Salamon emlékezteti az előtte összegyűlt vezetők tömegét a közös történelmükre, amely ehhez a naphoz, azaz a templom megnyitásához vezetett. Nem csak a hét évnyi építkezésről volt szó, hanem egy sokkal visszamenőlegesebb múltról, az Egyiptomból való szabadulástól kezdve a pusztai vándorláson és az Ígéret földjére való bevonuláson át, Dávid „ötletéig”, majd végül a templom teljes felépüléséig. Isten gondviselésének elismerése szintén Isten imádata. Amikor eljött az ideje az imádkozásnak, Salamon felmászott egy magasabb emelvényre, amin letérdelt és felemelte a kezeit az ég felé. Ő így mutatta be, milyen egy igazi vezető. Imájában Salamon beismerte, hogy bár a templom Isten imádatára épült, és azért, hogy a frigyládának ez legyen az állandó helye, az épület nem fogja Istent korlátozni. Dávid és a fia, Salamon is hűségesek voltak az Úrhoz, és az Úr pedig hűséges volt hozzájuk. Még akkor is, ha mindketten sokat vétkeztek – csak úgy, mint mi – Isten nem fordított hátat nekik, és nekünk se fog, „mert ő jó, és örökké tart szeretete”. (2Krón 5,13) Tölts el most pár percet azzal, hogy visszagondolsz az életedre és hálát adsz Istennek azért, ahová eddig elvezetett! James Wheeler-Mezei


Krónikák második könyve

A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.