A Krónikák második könyve 13,1-23
2024. május 3.
Még egy lehetőség


Jeroboám király tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya. (2Krónikák 13,1)
Slide1

Nem pörög túl gyorsan Abijjá? Alig lett király, máris kiosztja az északi országrész vezetőjét, és háborút indít ellene. Nem nagy egy kicsit a mellénye?


Ti most azt gondoljátok, hogy elég erősek vagytok az Úr királyságával szemben, amely Dávid fiainak a kezében van, mert nagy tömeggel vagytok, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jeroboám csináltatott, hogy azok legyenek a ti isteneitek. Mi azonban megmaradtunk Istenünk, az Úr mellett, nem hagytuk el Őt… (2Krónikák 13,8-10)


A Krónikák második könyve 13,1-23

1 Jeroboám király tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya. 2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Míkájá volt, Úríél leánya, Gibeából. 3 Abijjá indította meg a háborút négyszázezer válogatott harcosból álló haderővel, Jeroboám pedig nyolcszázezer válogatott harcossal vonult a csatába ellene. 4 Abijjá kiállt a Cemárajim-hegyre, amely Efraim hegyvidékén volt, és így szólt: Hallgassatok ide, Jeroboám és egész Izráel! 5 Tudnotok kellene, hogy az Úr, Izráel Istene Dávidnak és fiainak adta Izráel királyságát, örökké megmaradó szövetséggel. 1Krón 17,14; 4Móz 18,19 6 De fölkelt Jeroboám, Nebát fia, Salamonnak, Dávid fiának a szolgája, és föllázadt ura ellen. 1Kir 11,26 7 Hitvány és elvetemült emberek gyűltek oda hozzá, és ellene szegültek Roboámnak, Salamon fiának, mivel Roboám még ifjú és lágyszívű volt, és nem tudott szembeszállni velük. 8 Ti most azt gondoljátok, hogy elég erősek vagytok az Úr királyságával szemben, amely Dávid fiainak a kezében van, mert nagy tömeggel vagytok, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jeroboám csináltatott, hogy azok legyenek a ti isteneitek. 1Kir 12,28; 1Krón 17,14 9 Elkergettétek az Úr papjait, Áron fiait és a lévitákat! Olyan papokat szereztetek magatoknak, mint más országok népei: akárki eljött egy fiatal bikával vagy hét kossal, hogy fölavassák, papja lehetett azoknak, amik nem is istenek. 2Krón 11,14-15 10 Mi azonban megmaradtunk Istenünk, az Úr mellett, nem hagytuk el őt. A papok az Úr szolgálatában állnak, Áron fiai és a léviták is munkában vannak. 11 Minden reggel és minden este égőáldozatokat és jó illatú füstölőszereket áldoznak az Úrnak. Sorba rakják a kenyeret a tiszta asztalon, meggyújtják az arany lámpatartó mécseseit minden este, mert mi elvégezzük Istenünk, az Úr előtt a tennivalókat, de ti elhagytátok őt. 2Krón 8,13 12 Bizony, velünk van vezérünk, az Isten, és papjai zengő trombitákkal fújnak riadót ellenetek! Izráel fiai, ne harcoljatok őseitek Istene, az Úr ellen, mert nem boldogultok! 4Móz 10,9 13 Jeroboám azonban kiküldött egy csapatot, hogy álljanak lesbe mögöttük; a serege ott volt Júdával szemben, a lesben álló csapat pedig mögötte. 14 Amikor a júdaiak körülnéztek, látták, hogy elöl is, hátul is harc vár rájuk, ezért az Úrhoz kiáltottak segítségért, a papok megfújták a trombitákat, 15 a júdaiak pedig harci kiáltásban törtek ki. És miközben a júdaiak harci kiáltása hangzott, megverte az Isten Jeroboámot és egész Izráelt Abijjá és Júda előtt. 16 Futásnak eredtek Izráel fiai Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket. 17 Abijjá és hadinépe nagy vereséget mért rájuk, úgyhogy ötszázezer válogatott férfi esett el halálra sebzetten Izráelből. 18 Ilyen megaláztatás érte Izráel fiait abban az időben, Júda fiai viszont megerősödtek, mert az Úrra, őseik Istenére támaszkodtak. 19 Abijjá üldözőbe vette Jeroboámot, és a következő városokat foglalta el tőle: Bételt falvaival együtt, Jesánát falvaival együtt és Efravint falvaival együtt. 20 Nem is tudta Jeroboám összeszedni többé az erejét Abijjá idejében. Az Úr megverte őt, és meghalt. 21 Abijjá pedig megerősödött. Vett magának tizennégy feleséget, és nemzett huszonkét fiút és tizenhat leányt. 22 Abijjá történetének a többi része, életútja és viselt dolgai meg vannak írva Iddó próféta magyarázatában. 2Krón 12,15 23 Azután Abijjá pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Ászá lett a király; az ő idejében béke volt az országban tíz esztendeig.


A feltett kérdésekre egyértelmű nem a válasz. Abijjá nem önérdektől vezérelve figyelmezteti Jeroboámot. Ragaszkodott ősei Istenéhez, és tudatában volt a Dávidnak adott ígéretekkel. Ha pedig Isten egyszer kijelentett valamit, azt komolyan is veszi még több évtizeddel később is. Jeroboám kap egy új lehetőséget. Közel húsz éve vezeti hűtlenül Izráelt. Már sokszor elfogadhatta volna Ura akaratát, de folyamatosan semmibe vette Őt. Most Abijján keresztül van még egy esélye. Isten nem akarja, hogy miatta meghaljon félmillió ember. Nincs szükség háborúra, de szükség lenne a megalázkodásra. Első sorban nem Abijjá előtt szükséges letenni a fegyvert, hanem békét kellene kötni Istennel. Jeroboám ekkor tizennyolc éve király. Te hamarosan eléred ezt az életkort, vagy már be is töltötted. Mi a helyzet veled? Te eddig hányszor kaptál lehetőséget Istentől, hogy kibékülj Vele, és letedd előtte a fegyvert? Ha még ellenállsz, akkor miért teszed ezt? Ha már átadtad Neki az irányítást, akkor pedig kik azok körülötted, akik figyelmét felhívhatod erre az életbevágó döntésre? Nagy Tamás



Krónikák második könyve

A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.