Az Apostolok Cselekedetei 21,15-26
2024. augusztus 29.
Megerősítő testvéri kapcsolatok

Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel a városon kívülre, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk. Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba. (ApCsel 21,4-6)
Slide1

Mint látható, kicsit visszatekintek a tegnapi igerész egy szeletére is, mert azt szeretném kifejteni, hogy milyen jelentős támogatást jelent Isten szolgáinak az, hogy a körülötte levő barátok, testvérek szeretettel mellettük állnak, puszta jelenlétükkel is bátorítják őket.

Köszöntöttük a testvéreket, és ott maradtunk náluk egy napig. Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. (ApCsel 21,7-8) E napok után felkészültünk, és felmentünk Jeruzsálembe. Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik elvezettek egy régi tanítványhoz, a ciprusi Mnászónhoz, hogy az ő vendégei legyünk. Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak a testvérek. (ApCsel 21,15-17)


Az Apostolok Cselekedetei 21,15-26

15 E napok után felkészültünk, és felmentünk Jeruzsálembe. 16 Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik elvezettek egy régi tanítványhoz, a ciprusi Mnászónhoz, hogy az ő vendégei legyünk. 17 Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak a testvérek. 18 Másnap eljött Pál velünk együtt Jakabhoz, ahol a vének is jelen voltak mindnyájan. 19 Köszöntötte őket, majd részletesen elbeszélte, mit tett az Isten a népek között az ő szolgálata által. 20 Amikor ezt hallották, dicsőítették az Istent, aztán így szóltak hozzá: Látod, testvérem, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan buzgón ragaszkodnak a törvényhez. 21 Rólad pedig azt hallottuk, hogy Mózestől való elszakadásra tanítod a népek között lévő zsidókat, és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat, és ne a zsidó szokás szerint éljenek. 22 Mit tegyünk tehát? Mindenképpen híre megy annak, hogy megjöttél. 23 Tedd hát azt, amit mondunk neked! Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek. 24 Vedd magad mellé őket, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, vállald a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket! Így megtudja mindenki, hogy semmi sem igaz abból, amit rólad hallott, hanem magad is megtartod a törvényt, és aszerint élsz. 4Móz 6,13-21 25 A pogányokból lett hívőknek pedig már megírtuk azt a határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól és a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. ApCsel 15,19-29 26 Akkor Pál maga mellé vette ezeket a férfiakat, a következő napon elvégezve velük együtt a tisztulási szertartást, bement a templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le az ő tisztulásának napjai, amíg mindegyikükért be kell mutatni az áldozatot.

Sok olyan személyes emlékem van, amikor korábban ismeretlen hívőkkel találkozva percek alatt úgy beszélgettünk, mintha régóta ismernénk egymást. Kíváncsiak voltunk a másikra, szívesen hallgattuk és értettük a megélt mindennapi gondokat, egyéni és közösségi problémákat, és pillanatok alatt úgy tudtunk egymásra tekinteni, mint igazi testvérekre. Ez jut eszembe akkor, amikor Pál utazásairól olvasok ebben a könyvben. Az új helyszínekre, tengerpartokra történő megérkezések, az átmeneti ott időzések és végül a búcsúzások legtöbbször látszólag véletlenszerűen alakulnak. A kor közlekedési adottságainak megfelelően nehezen tervezhetők ezek az utazások, menetrend nélküli kalandok sok kiszámíthatatlan elemmel. Nem lehet előre megmondani, hova, mikor érkeznek meg, meddig maradnak ott, s mikor tudnak, akarnak onnan tovább indulni. Talán akkoriban nem is volt akkora igény a naptárak egyeztetésére, mint manapság – ha léteztek egyáltalán előzetes tervezésre szolgáló naptárak. Csak nekem tűnik úgy, hogy ennek ellenére nagyon természetes módon alakulnak a vendégeskedések, szinte bármikor bárhova érkezzenek is? Pál apostol az út folytatásához szükséges erőt sokszor abból a keresztyén testvéri közösségből merítette, amelyben útitársaival együtt kikötőről kikötőre hajózva részük lehetett. A szerető vendéglátás, amire kifejezett bátorítást is kapunk a Bibliában („A vendégszeretetről el ne feledkezzetek!” Zsid. 13,2), általában mindkét fél részére áldás, ha a fáradság nem is mindig azonos. Hogy érzed, van arra bármi befolyásod, hogy az otthon, a háztartás, amiben élsz, mennyire nyitott vendégek fogadására? Ha találsz módot pozitív hatással lenni a nyitottságra, próbálkozz vele szavakkal, szorgalommal! Meglátod, érdemes! Kántor Tamás


Hallgasd meg a for KING + COUNTRY-tól a Unity című dalt a háttérinfóknál!

Az Apostolok Cselekedetei
Tudod, hogy mit jelent a pálfordulás? Hallottad már, hogy a keresztyén név először csak gúnynév volt? Tudod, hogy kezdett elterjedni az evangélium? Milyen jó, hogy erre már mások is kíváncsiak voltak! Éppen ezért Lukács evangélista egy előkelő úrnak, Teofilusnak írta le két könyvben mindazt, amit átélt, és aminek utánajárt. Az első könyv Jézus életéről és tetteiről szólt. A második pedig azokról a cselekedetekről, amelyeket Isten Lelke által vitt véghez népe életében Jézus mennybemenetele után. A könyv címe: Az Apostolok cselekedetei. De valójában az evangélium terjedéséről olvashatunk benne. A legtöbbet Pál apostol missziói útjairól tudhatunk meg, hiszen Lukács maga is sok helyen személyesen jelen volt, tehát elsőkézből tudósít bennünket az eseményekről.
Nem volt könnyű dolguk az apostoloknak, szolgatársaiknak, de még a követőiknek sem. Ez a könyv egy izgalmas kalandregénynek is beillene, de ugyanakkor pontos útleírás és történelemkönyv is egyben, ami mind Istenre mutat. Ha szereted a földrajzot, vedd elő a térképet és nyomon követheted a keresztyénség terjedésének kezdeteit. Ha a kalandok érdekelnek jobban, akkor is érdemes elolvasni, mert ebben a könyvben szinte láthatod magad előtt, amint hajótörést szenvednek néhányan, vagy hatalmas katonai sereg szinte lopva menekíti a rabot. Ahogy olvasod az Apostolok cselekedeteit, rá fogsz jönni, hogy ez nem csak történelem, hanem személy szerint neked szóló üzenet. Bár nem fenyeget a veszély, hogy börtönbe zárnak Jézus nevének hirdetéséért, mégis olyan sokszor hallgatunk róla. Te hirdeted Isten szeretetét és Jézus megváltását minden időben?