Pál levele a filippiekhez 1,27-2,4
2024. július 16.
Megfeledkezni önmagadról

És senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. (Filippi 2,4)
Slide1

Az önmegvalósítás és haszonközpontúság korában élünk. Pál mégis arra int, hogy inkább másokat helyezzünk előtérbe, vagyis feledkezzünk meg egy kicsit magunkról. Hogyan?

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál És senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. (Filippi 2,3-4)


Pál levele a filippiekhez 1,27-2,4

27 Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, 28 és semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig Istentől. 29 Mert nektek nemcsak az adatott meg Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, 30 és ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok. ApCsel 16,19-40

1 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, 2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 3 Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4 és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.

Az alázatot sokan összekeverik az önbizalomhiánnyal. Nem csoda, hiszen másokat különbnek tartani magunknál, egyfajta kisebbségi komplexusra utal. Pál azonban egy teljesen más hozzáállásra hívja fel a figyelmet, aminek köze sincs a kisebbségi komplexushoz vagy a kiszolgáltatottság érzéséhez. Timothy Keller: Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága című könyvében olvastam az alábbi elgondolkodtató gondolatot: „Az evangéliumi alázat lényege nem abban áll, hogy többet vagy kevesebbet gondol-e az ember magáról, hanem hogy kevesebbet gondol magára.” Pál arra hív, hogy hagyj fel azzal, hogy folyton a saját egódat táplálod, és azon gondolkozol, vajon mások mit gondolnak rólad. Ez a fajta megkötözöttség nagyon kimerítő, és nem vezet sehova. Isten gyermekeként ne feledd, hogy valójában csak az számít, hogy Mennyei Atyád mit gondol rólad. Ő pedig drágának tart és becsesnek (Ézs 43,4). Tudatosítsd ezt magadban, és hagyj fel az állandó megfelelési kényszerrel és a dicsőségvággyal! Ha ez megtörténik, hirtelen rájössz, hogy mennyi energiát is spórolsz meg ezzel. Az energia, amit eddig a saját egódnak szenteltél, így felszabadul, és hasznosabb céloknak is szentelheted. Például fordítsd másokra. Vedd észre a körülötted élőket, az ő szükségleteiket, amiken enyhíthetsz, vagy éppen a sikereiket, amiknek te is szívből örülhetsz! Ennek tükrében légy jelen a mai napon, és feledkezz meg egy kicsit önmagadról másokért! Kovács Rebeka


Pál levele a filippiekhez

Pál apostolról tudjuk, hogy kész volt bárhová elmenni, ha az Úr küldte, hogy ott bizonyságot tegyen a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusról. Egyszer álmában egy macedón férfi jelent meg, aki kérte, hogy menjen el hozzájuk is (ApCsel 16). Így került Pál Európába, ahol az első gyülekezetet Filippiben alapította. Ott volt egy kicsiny csapat, élükön Lídiával, a bíborárus asszonnyal, akik megértették Pál beszédét, és Krisztust akarták követni. Ez a gyülekezet szépen fejlődött, és azon kevesek közé tartozott, akiktől Pál anyagi támogatást is elfogadott.
63 vége felé, amikor Pál a rómaiak börtönében volt, ajándékokkal látogatta meg őt a filippi gyülekezetből Epafoditosz, aki megérkezésekor megbetegedett. Gyógyulása után Pál visszaküldte Filippibe és küldött általa egy rövid levelet is. Azt gondolná az ember, hogy ez a levél arról szólt, hogy milyen rossz a fogságban. Azonban ez nem így van! Pál azt írta, hogy neki az élet Krisztus és a meghalás nyereség, és az örömről írt, hogy örül a látogatásnak, örül az adományoknak, örül Epafroditosz felgyógyulásának, örül a filippibeli gyülekezetnek, és az örömre biztatja őket is: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4)
Olvasd el ezt a négy fejezetet, és próbálj ma is, és mindenkor örülni!