…a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja (…) világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket… (Efezus 1,17-18)
Pál levele az efezusiakhoz 1,15-23
15 Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, 16 szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; 17 és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; 18 és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, 19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével 20 munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, Zsolt 110,1 21 feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. 22 Mindent az ő lába alá vetett, és őt tette mindenek felett az egyház fejévé. Zsolt 8,7; Kol 1,18 23 Ez az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.
Mindenki ismeri a rövidlátást, mint látásproblémát. Sokan vannak manapság, akik rövidlátók, azaz a távolabbi tárgyakat elmosódottan látják. Ma már ezt egy sima szemüveggel lehet orvosolni, így nem is tűnik fel szinte senkinek. Na, hadd kérdezzem meg a mai nap, neked milyen a szemed?
Nem vagy rövidlátó? Én sajnos magamon nagyon azt érzem, hogy mindig csak a közeli dolgokra fókuszálok. Mindig csak kisebb szakaszokban szemléljük az életünket, nem? Ha éppen előttünk áll egy nehéz dolgozat vagy vizsga, ha éppen összevesztünk egy jó barátunkkal, barátnőnkkel, vagy nagyon egyedül érezzük magunkat, nincs bennünk annak a kérdése, hogy Isten miért sodort ilyen nehéz helyzetbe minket?
Néha úgy látom magunkon, hogy az életünknek egész kis szakasza alapján vonunk le nagyobb következtetést. Például azt mondjuk, hogy Isten nem törődik velünk, mert nem kapunk meg egy nagyon vágyott dolgot. Vagy Isten nem is lát minket, mert nem veszi észre, mennyire egyedül érzem magam.
A mai igeszakaszunk ilyen szemvizsgálatot ír fel nekünk. Pontosabban, Pál apostol ilyen szemészeti beavatkozást kér az Istentől. Azt kéri az Istentől, hogy „világosítsa meg lelki szemeteket” – mondja az efezusi gyülekezetnek, de vele együtt nekünk is –, hogy meglássuk, micsoda reménységünk van. Itt is két állomásról beszélhetünk.
1. A mennyei szemvizsgálat. Ne legyünk rövidlátók, kérjük meg az Istent, hogy hadd lássuk a nagyobb ívet az életünkben! Ne egy-egy esemény alapján vonjunk le következtetést, kérjük az Istent, hogy lássuk meg, hogyan hordoz Ő a tenyerén, hogyan figyel ránk, hogyan óv minket. Olykor-olykor tanulási fázisba is enged, ezek nehezek lehetnek, de imádkozzunk, hogy ne félretételként, elfeledett állapotként lássuk ezt, hanem a nagyobb tervre tekintsünk az életünkben!
2. A második állomás, hogy a szemvizsgálat után meglássuk, hogy a nagyobb ív mindig reménységre indít. Hiszen nekünk Jézus Krisztusnál biztonságunk van, mert neki hatalma van rajtunk, a körülményeinken, az egész életünkön – ahogy magyarázza ezt az Apostol a fejezet többi részében. Ennek a biztonságnak a reménységében élhetünk. Minket nem a szél sodor ide-oda, nem csak úszunk az árral és történnek velünk az élet dolgai. Jézus Krisztusnál van a mi biztonságunk, ebben a reményben élhetünk, hogy bármi történik velünk, az mind beleillik az Ő mennyei tervébe.
Nos tehát, kérjünk Istentől ilyen mennyei szemüveget, hogy ezen reménységen át tudjuk nézni a mai napunkat is. Dörzsöljük ki a csipát a szemünkből, és lássuk meg milyen gazdagon lát el az Isten! Bízzunk, sőt folyamatosan reménykedjünk az Ő tervében, tudva, hogy az Ő tudta nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről (HK 1.).
Áldott szemészeti élményeket kívánok a mai napra is!
Boross Sámuel
Hallgasd meg a CityAlight - On That Day című dalát a háttérinfóknál!
Pál levele az efezusiakkoz
Ha valami fontosat akarnál elmondani az embereknek, hová mennél? Hol mondanád el? Talán föltennéd az internetre, vagy valamelyik tévében beszélnél róla. Amikor Pál apostol élt, nem volt ilyen lehetőség, de ő mégis felismerte, hogy hol van a legjobb hely a bizonyságtételre. A második missziói útján már járt Efézusban, de akkor még elég gyorsan továbbment onnan. Viszont a harmadik útján, közel három esztendőt töltött abban a városban, amit „kelet kapujának” is neveztek, hiszen itt futott össze több kereskedelmi út. Éppen ezért a viszonylag sok lakosú város még több látogatóval, kereskedővel egészült ki időről időre. Pál itt hirdette az evangéliumot, ami nem mindenkinek tetszett, így megismerhette a börtönt belülről is.
Amikor nem volt a városban, körlevelet írt az ottani és más közeli gyülekezeteknek, hogy tanítsa őket Krisztus és az egyház viszonyáról, és arról, hogy az egyház több, mint aminek az emberek látják. Beszélt az egyház egységéről és az új életről, valamint arról, hogy milyen a keresztyén házirend. De azt sem titkolta el, hogy a Krisztushoz tartozóknak érdemes fölfegyverezni magukat, mert bizony harcokra kell számítaniuk. Ezért jó, ha fölveszik az igazságszeretet övét, az üdvösség sisakját, a békesség saruját, vagy a hit pajzsát. A teljes fegyverzet nélkül esély sincs a győzelemre.
Keresd meg a hiányzó védelmi eszközöket Pál efezusiakhoz írott levelében!