Pál második levele a korinthusiakhoz 2,5-11
2024. szeptember 24.
Mi lenne, ha te lennél az az egy?


…inkább bocsássatok meg neki… (2Korinthus 2,7)
Slide1

Nem az a cél, hogy a bűnös megkapja megérdemelt büntetését, hanem hogy helyreálljon a szeretetkapcsolat. A szeretetkapcsolat hiánya a Sátán személyes győzelme. A megbocsátás életünkben és közösségünkben Krisztus győzelme.


Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is. Elég az ilyennek az a büntetés, amelyet a többség mért rá. Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. (2Korinthus 2,5-7)


Pál második levele a korinthusiakhoz 2,5-11

5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is. 6 Elég az ilyennek az a büntetés, amelyet a többség mért rá. 7 Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. 8 Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. 9 Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. 10 Akinek pedig ti megbocsátotok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. 11 Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.


Egyedül egy közösség csalódottságával, keserűségével, haragjával szemben. Nem tudjuk ki az, pontosan, azt sem tudjuk mit tett, de rettenetesen megbántotta Pált, s vele együtt az egész gyülekezetet. Pál a legnagyobb büntetésnek tartja, hogy egy egész közösség haragszik, úgy, hogy közben benne már a szomorúságon kívül nincs más. Szomorúsága együttérzésbe fordul. Már nem számít mit tett, az sem, milyen sebet okozott benne, csak annak az embernek a sorsa foglalkoztatja. „Atyám bocsásd meg nekik, nem tudják mit cselekednek?” Jézus a szenvedésében nem önmagáért könyörög, hanem a hóhérjaiért, hiszen Isten felmérhetetlen haragjával néznek szembe. Nincs krisztusibb magatartás, mint megbocsátani. Nincs önzetlenebb magatartás, mint mikor átérzem, milyen lehetetlen helyzetbe hozta magát a testvérem azzal, ahogyan viselkedett. Jogom van a haragra, szomorúságra, de módom van a megbocsátásra és a szeretetre is. Hiszen nem az a cél, hogy a bűnös megkapja megérdemelt büntetését, hanem hogy helyreálljon a szeretetkapcsolat. A szeretetkapcsolat hiánya a Sátán személyes győzelme. A megbocsátás életünkben és közösségünkben Krisztus győzelme. Jézus halála az elkészített megbocsátás, helyreállított szeretetkapcsolat az Atyával. Semmi mást nem kell megtanulni ahhoz, hogy igazán működjenek a kapcsolataink, csak az együttérzést és a megbocsátást. Ugye milyen jó lenne, ha egy ilyen helyzetben lenne valaki, aki melléd áll, s egyszerűen csak szeret? Egy egész gyülekezet fordult egy ember ellen, majd hirtelen egy egész gyülekezet kezdte szeretni. Így működik egy igazi közösség, amelyik tudja, Jézus megbocsátása nélkül mit sem ér. De mindig minden egy emberrel kezdődik. Mi lenne, ha te lennél az az egy? Szanyi György



Hallgasd meg a Vad Fruttik zenekartól a Lehetek én is című számot a háttérinfóknál!

Pál második levele a korinthusiakhoz
Mikor szoktál levelet írni? Ha valami bánatod van, vagy fölháborodtál valamin? Esetleg, ha különleges helyen jártál, vagy csodálatos élményed volt? Kinek írsz ezekről? Előfordult már, hogy levél útján kellett rendbe tenned dolgokat, kibékítened embereket, esetleg elmondani nekik, hogy mit csináltak rosszul? Pál apostol sokszor került ilyen helyzetbe, amikor egy-egy frissen alakult gyülekezetet elhagyva, az ottaniak nem követték a tanítást, és távolból kellett segíteni nekik.
A korinthusi gyülekezetben, mint annyi más gyülekezetben, voltak gondok, amelyeket nem tudtak egyszerűen megoldani. Pál apostol felelősséget érzett értük, ezért próbálta levelekkel és látogatással is segíteni őket. Az első levelet Timóteus vitte el Korinthusba, de nem jó hírekkel tért vissza Pálhoz, erre ő szomorúan, könnyek között igyekezett rendet teremteni a távolból, sőt egyes bibliatudósok szerint egy villámlátogatást is tett a gyülekezetben. Azt nem tehette, hogy a korinthusiak mellett marad és vezeti a gyülekezetet, mert Isten más helyekre is küldte, hogy hirdesse az evangéliumot. A második levél elveszett ugyan, de az biztos, hogy hatással volt a gyülekezetre, hiszen Titusz már jó hírekkel tért vissza Pálhoz, amely arra ösztökélte őt, hogy az örömét is levélben fejezze ki.
A Bibliában található második korinthusi levél elején erről az örömről ír a megvigasztalódott apostol. Majd a szolgálat hatalmáról, dicsőségéről, szenvedésről, önzetlenségről, becsületességről, megengesztelődésről, és dicséri a gyülekezetet, hogy a jeruzsálemi gyülekezetnek rendezett gyűjtésben szépen helytálltak. Végül megcáfolja az ellene felhozott vádakat.
A korinthusi gyülekezet mindennapi gondjait, a gondok megoldását és saját életedet is megismerheted ebből a tizenhárom fejezetből.