Nem tudunk mit kezdeni a bűnnel. Sokan tagadják. József Attila A bűn című versében teszi fel a kérdést: „Csak az zavar e semmiben, miért nincs bűnöm, ha van.” Ezzel arra a korabeli divatos irányzatra utal, amelyben az ember bűnét gyerekkori traumák, vagy kielégítetlen vágyak következményeként határozták meg. Nincs bűn, csak sérülés. A bűn tagadása mellet mindig divatos a bűn bagatellizálása: Nem hazudtam, csak füllentettem, máris nem olyan nagy dolog. Ugyancsak szeretik a bűnt kiszervezni a társadalomra, azaz az egyén felelősségét elmaszatolva, a környezetét, a világot okolni az emberi romlásért. Ismerős, amikor a világ gonoszságáról beszélnek, nem pedig a sajátjukról? Én is, te is szoktunk így beszélni. S még beszélhetnénk az ember nemlétező jóságába vetett hitről, vagy a „takargatom, nehogy kiderüljön” véget nem érő játékról. Bármit teszünk a bűnnel, ott van. Megkerülhetetlenül és kimagyarázhatatlanul. Jézus nem megy bele ebbe a játékba, eltörli a bűnt. Egyetlen áldozatával kiiktatja a hatalmát. Ahogy máshol mondja a Biblia: bűnné tette értünk az Isten, hogy többé ne uralkodjon rajtunk, ne határozzon meg mindent. Magára vette bűnömet, hogy én az Ő tökéletes életét éljem. Bár mindennap ott kísért, de már nem a bűn határozza meg az Istennel való kapcsolatomat, hanem Jézus. Ezért nem szabad állandóan a bűnünk körül forogni, hanem minél előbb odatenni a kereszt alá, és Jézussal beszélni, foglalkozni. Mert a bűn pokolra ment, nekünk meg örök életünk van. Ezért nem kell félnünk attól, hogy mi lesz, ha meghalunk, vagy visszajön Jézus. A bűn rendezve, az üdvösségre várunk… Hiszed ezt? Szanyi György