A Krónikák második könyve 1,18-2,17
2024. április 19.
Milyennek kell lennie a templomnak?


Megadom neked a bölcsességet és az értelmet, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amelyhez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad. (2Krónikák 1,12)
Slide1

Salamon korábbi kérésére Isten bőséges áldással válaszolt. A király szívében levő hódolat másokat is, még idegeneket is arra indított, hogy részesei legyenek Istene iránti tiszteletnek.


A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie, mert a mi Istenünk nagyobb minden istennél. De kinek is lenne ereje ahhoz, hogy templomot építsen neki? Hiszen az ég és az egek egei sem tudnak magukba fogadni őt! És ki, hogy templomot akarok én építeni? Csak azért teszem, hogy ott áldozhassanak neki. Küldj azért hozzám egy olyan embert, aki ért az arany, az ezüst, a réz és a vas megmunkálásához, a piros bíborhoz, a karmazsinhoz és a kék bíborhoz, és el tudja készíteni a véseteket azokkal a mesterekkel együtt, akik nálam, Júdában és Jeruzsálemben vannak, akiket apám, Dávid alkalmazott. (2Krónikák 2,4–6)


A Krónikák második könyve 1,18-2,17

1 Kirendelt Salamon a hegyekbe hetvenezer teherhordót és nyolcvanezer kőfejtőt, és melléjük háromezer-hatszáz felügyelőt. 2 Majd ezt üzente Salamon Hírámnak, Tírusz királyának: Apámnak, Dávidnak is megtetted, hogy küldtél neki cédrusfát palotája építésére, hogy abban lakjék. 1Kir 5,16; 1Krón 14,1 3 Lásd, én meg templomot akarok építeni az én Istenem, az Úr nevének a tiszteletére, és azt neki szentelem, hogy jó illatú füstölőszereket áldozzanak neki, és a sorba rakott kenyerek állandóan ott legyenek előtte, és égőáldozatot mutassanak be reggel és este, minden szombaton, újholdkor és Istenünknek, az Úrnak az ünnepein. Örök kötelessége lesz ez Izráelnek. 2Móz 25,23-30; 29,38-43; 30,34-38; 3Móz 23 4 A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie, mert a mi Istenünk nagyobb minden istennél. 5 De kinek is lenne ereje ahhoz, hogy templomot építsen neki? Hiszen az ég és az egek egei sem tudják magukba fogadni őt! És ki vagyok én, hogy templomot akarok építeni? Csak azért teszem, hogy ott áldozhassanak neki. 2Krón 6,18; 1Kir 8,27 6 Küldj azért hozzám egy olyan embert, aki ért az arany, az ezüst, a réz és a vas megmunkálásához, a piros bíborhoz, a karmazsinhoz és a kék bíborhoz, és el tudja készíteni a véseteket azokkal a mesterekkel együtt, akik nálam, Júdában és Jeruzsálemben vannak, akiket apám, Dávid alkalmazott. 1Krón 22,15 7 Küldj cédrust, ciprust és ébenfát a Libánonról, mert tudom, hogy szolgáid értenek a libánoni fák kivágásához. Az én szolgáim is ott lesznek szolgáid mellett, 8 mert sok fát kell előkészíteniük, hiszen nagynak és csodálatosnak kell lennie annak a templomnak, amelyet építek. 9 Én viszont adok szolgáidnak, a favágóknak, akik a fákat kidöntik, húszezer kór csépelt búzát, húszezer kór árpát, húszezer bat bort és húszezer bat olajat. 10 Hírám, Tírusz királya így felelt erre abban a levélben, amelyet Salamonnak küldött: Mivel szerette népét az Úr, azért tett téged királyukká. 11 És Hírám így folytatta: Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, aki az eget és a földet alkotta, hogy ilyen bölcs fiat adott Dávid királynak, aki okos és értelmes, aki az Úrnak templomot, magának pedig királyi palotát akar építeni. 12 Ezért küldök egy hozzáértő és értelmes mestert, Hírámot, 1Kir 7,13-14 13 egy Dánból származó asszony fiát, akinek tíruszi az apja. Ő ért az arany, az ezüst, a réz, a vas, a kő, a fa, a piros és kék bíbor, a len és a karmazsin feldolgozásához, a különféle vésetek készítéséhez és mindenféle terv megvalósításához, amivel csak megbízzák, a te mestereiddel és az én uramnak, apádnak, Dávidnak a mestereivel együtt. 2Móz 31,2-6 14 Most azért küldje el az én uram szolgáinak azt a búzát, árpát, olajat és bort, amelyet megígért, 15 mi pedig annyi fát vágunk a Libánonon, amennyire csak szükséged lesz, és tutajokon elszállítjuk azt a tengeren Jáfóba; te aztán vitesd el Jeruzsálembe! 16 Salamon számba vette mindazokat az embereket, akik jövevények voltak Izráel országában – miután apja, Dávid egyszer már számba vette őket –, százötvenháromezer-hatszáz ilyen embert találtak. 1Krón 22,2; 2Krón 8,7-8; 1Kir 5,27-32 17 Hetvenezret teherhordónak tett meg közülük, nyolcvanezret kőfejtőnek a hegyekben, háromezer-hatszázat pedig felügyelőnek, hogy dolgoztassák a népet.


Dávid és Salamon királysága dicsőséget hozott az Úr nevére, és tiszteletet váltott ki az idegen népek vezetőiből is. Szükség van-e nagy és díszes templomokra? A szimbólumok, a bennünket körülvevő épületek, képek nagy hatással vannak ránk. Salamon szívének vágya volt, hogy amikor templomot építenek az Úrnak, akkor az visszatükrözzön valamit Isten dicsőségéből, nagyságából. Ezzel együtt tudatában volt annak, hogy egy épület, legyen bármilyen nagy és szép is, nem tudja sem megjeleníteni, sem befogadni Isten méltóságát. Ez a tudás és ez a szívbéli vágy együtt mozgatta az istenfélő királyt, és tette sikeressé oly módon is, hogy többen melle álltak, segítették. Nem kevesen voltak, akik pedig két kezükkel dolgoztak az építkezésen. Istenhez méltó zenét, templomot, szolgálatot, imádságot vigyünk színe elé! Nem mintha ezekkel felérnénk Hozzá, hanem mert ilyen módon tudjuk felmutatni szívünk tiszteletét nagysága előtt! Tar Zoltán



Krónikák második könyve

A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.