Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. (Zsoltárok 18,17-20)
A Zsoltárok könyve 18,1-20
1 A karmesternek: Dávidé, az Úr szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az Úrnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az Úr. 2 Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! 3 Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! 4 Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5 Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. Zsolt 116,3 6 A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. 7 Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. 8 Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 9 Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 2Móz 19,18 10 Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. Zsolt 144,5-7 11 Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. 12 A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. 13 Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. 14 Dörgött az Úr az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. 15 Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. 16 Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, Uram, haragod szelének fúvásától. 17 Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 18 Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. 19 Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom. 20 Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.