A Krónikák második könyve 17,1-19
2024. május 8.
Mit és miért?

Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet. (2Krónikák 17,9)
Slide1

Az Istennel való jó kapcsolatunk titka nem csak az, hogy megértjük, mit akar tőlünk, hanem hogy megismerjük Őt magát is!

…Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak, úgyhogy gazdagsága és dicsősége igen nagyra nőtt. Mivel az ÚR útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította Júdából az áldozóhalmokat és a szent fákat. (…) Uralkodása harmadik évében kiküldte vezéreit, Ben-Hajilt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Míkeját, hogy tanítsanak Júda városaiban. (...) Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az ÚR törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet. Ezért az ÚR rettegést támasztott a Júda körüli országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen. (2Krónikák 17,5–7; 9–10)


A Krónikák második könyve 17,1-19

1 Utána a fia, Jósáfát lett a király. 2 Csapatokat rendelt Júda erődített városaiba, és helyőrséget helyezett el Júda országában meg Efraimnak azokban a városaiban, amelyeket apja, Ászá foglalt el. 3 Az Úr Jósáfáttal volt, mert azon az úton járt, amelyen korábban az ő ősatyja, Dávid, és nem kereste a Baalokat, 1Kir 15,5 4 hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint. 1Kir 12,28-33 5 Ezért az Úr megerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak, úgyhogy gazdagsága és dicsősége igen nagyra nőtt. 6 Mivel az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította Júdából az áldozóhalmokat és a szent fákat. 2Krón 14,2; 15,8.17 7 Uralkodása harmadik évében kiküldte vezéreit, Ben-Hajilt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Míkeját, hogy tanítsanak Júda városaiban. 8 Léviták is voltak velük: Semajá, Netanjá, Zebadjá, Aszáél, Semírámót, Jónátán, Adónijjá, Tóbijjá és Tób-Adónijjá léviták, és velük együtt Elísámá és Jórám papok. 9 Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet. 10 Ezért az Úr rettegést támasztott a Júda körüli országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen. 1Móz 35,5 11 A filiszteusok is hoztak Jósáfátnak ajándékot hódolatuk jeléül meg adót ezüstben, az arabok pedig nyájakat hoztak neki, hétezer-hétszáz kost és hétezer-hétszáz kecskebakot. 1Kir 5,1 12 Jósáfátnak egyre nagyobb lett a hatalma. Várakat és raktárvárosokat épített Júdában. 13 Nagy készletei voltak Júda városaiban, Jeruzsálemben pedig vitéz férfiakból álló katonasága volt. 14 Beosztásuk családonként a következő volt: a Júdához tartozó ezredek parancsnokai ezek voltak: Adná parancsnok, akihez háromszázezer vitéz férfi tartozott. 15 Hozzá volt beosztva Jóhánán parancsnok, kétszáznyolcvanezer emberrel. 16 Hozzá volt beosztva Amaszjá, Zikrí fia, aki önként állt az Úr szolgálatába; kétszázezer vitéz férfi tartozott hozzá. 17 Benjáminból való volt Eljádá: vitéz férfi, akihez kétszázezer íjjal és kerek pajzzsal fölszerelt katona tartozott. 18 Hozzá volt beosztva Józábád, akihez száznyolcvanezer, a katonai szolgálatra fölszerelt ember tartozott. 19 Ezek teljesítettek szolgálatot a király mellett azokon kívül, akiket a király a megerősített városokban helyezett el egész Júdában.

Jósáfát, Ászá fia Isten szíve szerinti király volt. Előnnyel indult – mondhatnánk, hiszen hívő apja volt. Aki ilyen családba születik, talán nincs is tisztában azzal, mekkora ajándékot kapott ezzel. Gondok náluk is voltak (elég édesapja időskorára gondolni), de akkor is hatalmas előnyt jelent ez, és rányomta a bélyegét a rá bízott néppel való kapcsolatára is. Nemcsak megmondta nekik, mit nem tehetnek, amikor leromboltatta a bálványszobrokat az országban, hanem az is, miért! Sok szülő van, aki csak ukázokat, utasításokat ad a gyerekeinek a nélkül, hogy elmondaná az okait (Mert azt mondtam, és kész), és persze sok olyan is – főleg ebben a korban – aki meg egyenrangú félként kezeli a gyermekeit, és egyfajta konszenzusra törekszik velük, mintha ugyanazon a szinten állnának! Jósáfát egyik hibát sem követte el. Leromboltatta az áldozóhalmokat és a „szent fákat”, amiket az emberek valószínűleg kényelmességből készítettek, hogy ne kelljen a jeruzsálemi templomba elutazgatniuk, és ebben nem kérte ki a véleményüket. Utána viszont tanítókat küldött ki, hogy megértessék Isten akaratát az emberekkel, és azok megértsék, mit és miért tesz! Isten adja, hogy nekünk is legyen ilyen lelki apánk az életünkben, és mi is ilyen lelki vezetőkké lehessünk a ránkbízottak életében. Daxner Tamás


Hallgasd meg Jeremy Camp – Getting Started című számát a háttérinfóknál!

Krónikák második könyve
A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.