Volt már veled olyan, hogy valami rosszat tettél, például lemásoltad egy beadandó egy részét, hazudtál otthon vagy megbántottál valakit, és utána ez napokig nyomasztott? Próbáltad elfelejteni, úgy tenni, mintha semmi sem történt, de belül csak egyre rosszabb lett? Mintha valami szorítana belül. Ez több volt, mint bűntudat. A tested és a lelked jelezte, hogy nem jó, amit tettél, még rosszabb érzés mindezt eltussolni. Dávid, a zsoltár írója is ezt élte át. Amíg rejtegette a bűnét, ami valójában nem egy volt, hanem bűnök sora (kezdve a Betsabéval való viszonyával egészen az előre eltervezett gyilkosságig, az egyik vonzotta a másikat), fizikailag és lelkileg is szenvedett. Aztán amikor végre kiöntötte Istennek, megkönnyebbült, mert Isten nem szégyenítette meg, hanem megbocsátott. Isten nem azért mutat rá a hibáinkra, hogy lehúzzon, hanem hogy felszabadítson ezeknek a nyomása alól. Olyan ez, mint amikor végre bevallod a tanárnak, hogy hibáztál, és ő nem kiabál, hanem azt mondja: „Örülök, hogy őszinte voltál, most beszéljük meg, hogyan tovább.” Fellélegzel, hogy új lapot nyithatsz. Ne cipeld magaddal a rejtett terheket! Isten arra vár, hogy megkönnyebbítsen, csak annyit kér, hogy legyél magaddal is őszinte, és ne félj Neki is bevallani! Győrffy Eszter