A Krónikák második könyve 24,17-27
2024. július 30.
Ne várd meg a vereséget!

Jójádá halála után azonban odamentek Júda vezető emberei a királyhoz, és leborultak előtte. A király hallgatott rájuk, … (2Krónikák 24,17)
Slide1

Jójádával együtt Jóás hite, Isten iránti tisztelete is meghalt. Egy embertől függött, és amikor ő már nem volt többé, érett férfi helyett madzagon rángatott bábuvá vált.

Küldött hozzájuk prófétákat, hogy térítsék meg őket az Úrhoz. Azok figyelmeztették is őket, de nem figyeltek rájuk. (2Krónikák 24,19)


A Krónikák második könyve 24,17-27

17 Jójádá halála után azonban odamentek Júda vezető emberei a királyhoz, és leborultak előtte. A király hallgatott rájuk, 18 és elhagyták őseik Istenének, az Úrnak a házát, és szent fákat meg bálványszobrokat tiszteltek. Emiatt a vétkük miatt szállt az Úr haragja Júdára és Jeruzsálemre. 19 Küldött hozzájuk prófétákat, hogy térítsék meg őket az Úrhoz. Azok figyelmeztették is őket, de nem figyeltek rájuk. 20 Akkor az Isten felruházta lelkével Zekarját, Jójádá főpap fiát, aki a nép elé állt, és ezt mondta nekik: Így szól az Isten: Miért szegtétek meg az Úr parancsolatait? Nem válik az a javatokra! Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagyott benneteket. 1Krón 28,9; Mt 23,35 21 Erre azok összeesküdtek ellene, és a király parancsára ott, az Úr háza udvarában megkövezték. 22 Nem gondolt Jóás király arra a szeretetre, amelyet annak az apja, Jójádá tanúsított iránta, hanem legyilkoltatta a fiát. Amikor Zekarjá haldoklott, azt mondta: Lássa meg ezt az Úr, és torolja meg! 2Krón 23 23 Egy év múlva fölvonult ellene Arám hadereje. Betörtek Júdába és Jeruzsálembe, és megölték a hadinép valamennyi vezérét, akik a nép élén álltak, az összes zsákmányt pedig elküldték Damaszkusz királyának. 24 Bár kevés emberrel tört be az arám sereg, mégis igen nagy haderőt adott kezükbe az Úr, mivel ezek elhagyták őseik Istenét, az Urat. Így hajtották végre Jóáson az ítéletet. 25 Amikor eltávoztak tőle, súlyos betegségben hagyták hátra, udvari emberei pedig összeesküvést szőttek ellene Jójádá főpap fiának a vére miatt. Ágyában gyilkolták meg, és meghalt. Dávid városában temették el, de nem a királyok temetőjében. 2Krón 21,20 26 Ezek esküdtek össze ellene: Zábád, Simatnak, egy ammóni asszonynak a fia és Józábád, Simrítnek, egy móábi asszonynak a fia. 27 Fiai, az ellene szóló sok prófétai fenyegetés és az Isten házának a helyreállítása meg van írva a királyokról szóló könyv magyarázatában. Utána a fia, Amacjá lett a király.

Pálfordulat, csak az ellenkező irányba. Mintha nyomtalanul múlt volna el mindaz, amit Izráel Istene adott neki egész életében. Közel négy évtizede élhette át, hogy Ura gondoskodik népéről, megóvja őket a külső támadásoktól, és békében tarthatják meg istentiszteleteiket. Azok a vezetők fordítják szembe Istennel, akik mindvégig tapasztalták a Mindenható erejét és kegyelmét. Jóás pedig szó nélkül velük tart. Hirtelen meggondolta magát? Nem, sajnos nem. Valójában sohasem adta oda Isten kezébe az életét, és amikor egy új helyzet áll elő, nem is fogja fel a Tőle kapott szövetség jelentőségét. Nem menekülhet a következmények elől, de alapvetően nem is a háború jelenti a kudarcot. Ha becsapod magad és a körülötted élőket, és csak felszínesen követed Uradat, akkor a legnagyobb probléma nem egy súlyos következmény lesz, hanem maga a tény, hogy elvesztegetted az egyetlen és óriási lehetőséget. Ezért fontos, hogy ne csak száddal valld Úrnak Krisztust, hanem a szíved legyen az Övé. Nagy Tamás


Krónikák második könyve

A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.