Az Apostolok Cselekedetei 17,16-34
2024. június 19.
Népszerű filozófiák vagy Krisztus-ismeret

A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. (ApCsel 17,30)
Slide1

Pál második missziói útja eddig sem fukarkodott váratlan fordulatokban, kalandokban, veszélyekben és kihívásokban. És még csak most érkezik majd meg két olyan meghatározó városba, ami talán minden eddigit felülír: Athén és Korinthus. Lássuk az első állomás tanulságait…

Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. (ApCsel 17,22–23)


Az Apostolok Cselekedetei 17,16-34

16 Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. 17 Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. 18 Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? – mások ezt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője – mivel Jézust és a feltámadást hirdette. 19 Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 1Kor 1,22 20 Mert amint halljuk, idegen dolgokkal hozakodsz elő, szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. 21 Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak. 22 Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 23 mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. 24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, 1Kir 8,27; Ézs 42,5 25 nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. 26 Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, 27 hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, Zsolt 145,18; Ézs 55,6 28 mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.” 29 Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. Ézs 40,18; Róm 1,22-23 30 A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. 31 Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból. 32 Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is. 33 Pál ezután eltávozott közülük. 34 Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dionísziosz is, egy Damarisz nevű asszony és velük együtt mások.

Pál athéni igehirdetése alapján három fontos dolgot leszűrhetünk: Az ember örök „istenkereső”. A bölcselkedés és filozófia fellegvárában is így van ez. Az egymással sokat vitázó epikureusok és sztoikusok, azaz némileg leegyszerűsítve az élet élvezetének szószólói és az önmérséklet hirdetői sem jutnak el a lényegig. Egyik irányból sem juthatunk el az igazi válaszig, bár érezzük, hogy van egy „ismeretlen isten”, akit csak megpróbálunk kitapogatni. Isten annyira ismerhető meg, amennyire megismerhetővé teszi magát. Krisztusban jött hozzánk a legközelebb. Lehet mindig újdonságokat kergetni, ahogy már a görög filozófusok is tették Lukács kiszólása szerint. De 2000 év óta sincs Jézus Krisztust felülíró kinyilatkoztatás. S ha ezt megismerjük, rájövünk arra, hogy ez is mennyire újszerű hétköznapi filozófiáinkhoz képest. Pál Athénban egészen más helyzetben van, mint bárhol máshol. Máshogy szól, de ugyanazt a Krisztust hirdeti. A forma változik, a tartalom nem! Isten döntés elé állít: Krisztus előtti életünket illetően elnézi keresgélő botladozásaink, de Krisztussal találkozva elfogynak az emberi mentségek. Marad a meghívás, a döntésre hívás. Úgy tűnik, a bölcsek többsége nem vevő erre, de még Athénban is van egy kis mag, akiket elér Isten Szentlelke, és megértik és befogadják az üzenetet. Teremtő Istenünk, aki Jézus Krisztusban kiléptél az ismeretlenség homályából, segíts nekünk, hogy megismerve Őt, megtaláljuk az országodba vezető keskeny utat mai – boldogságot, kényelmet, egészséget hajszoló – filozófiáink között! Győri Gábor Dávid


Hallgasd meg Steffany Gretzinger-től a The Narrow Way című számot a háttérinfóknál!

Az Apostolok Cselekedetei
Tudod, hogy mit jelent a pálfordulás? Hallottad már, hogy a keresztyén név először csak gúnynév volt? Tudod, hogy kezdett elterjedni az evangélium? Milyen jó, hogy erre már mások is kíváncsiak voltak! Éppen ezért Lukács evangélista egy előkelő úrnak, Teofilusnak írta le két könyvben mindazt, amit átélt, és aminek utánajárt. Az első könyv Jézus életéről és tetteiről szólt. A második pedig azokról a cselekedetekről, amelyeket Isten Lelke által vitt véghez népe életében Jézus mennybemenetele után. A könyv címe: Az Apostolok cselekedetei. De valójában az evangélium terjedéséről olvashatunk benne. A legtöbbet Pál apostol missziói útjairól tudhatunk meg, hiszen Lukács maga is sok helyen személyesen jelen volt, tehát elsőkézből tudósít bennünket az eseményekről.
Nem volt könnyű dolguk az apostoloknak, szolgatársaiknak, de még a követőiknek sem. Ez a könyv egy izgalmas kalandregénynek is beillene, de ugyanakkor pontos útleírás és történelemkönyv is egyben, ami mind Istenre mutat. Ha szereted a földrajzot, vedd elő a térképet és nyomon követheted a keresztyénség terjedésének kezdeteit. Ha a kalandok érdekelnek jobban, akkor is érdemes elolvasni, mert ebben a könyvben szinte láthatod magad előtt, amint hajótörést szenvednek néhányan, vagy hatalmas katonai sereg szinte lopva menekíti a rabot. Ahogy olvasod az Apostolok cselekedeteit, rá fogsz jönni, hogy ez nem csak történelem, hanem személy szerint neked szóló üzenet. Bár nem fenyeget a veszély, hogy börtönbe zárnak Jézus nevének hirdetéséért, mégis olyan sokszor hallgatunk róla. Te hirdeted Isten szeretetét és Jézus megváltását minden időben?