Biztos vagyok benne, hogy nem egyszer kerültél már olyan helyzetbe, hogy egyszerűen nem találtál megoldást a felmerülő problémára, akadályra, ami éppen visszatartott attól, hogy tovább haladj az úton. Ilyen lehet a makacs szerelem, az antipatikus tanár, az értetlen szülő, a legutálatosabb tantárgy. Az ismétlődés pedig mérhetetlen szorongást tud okozni. És lassan olyanokká válnak a hétköznapok, mint az a káoszosan zúgó víz, amiről a zsoltáros beszél. Folyamatosan csak zúg, megtölti a fejünket, a szívünket, és teljesen meghatározza a gondolkodásunkat. Ezért, hogy egy kicsit elviselhetőbbé tegyük a mindennapokat: zenét hallgatunk, pörgetjük a social médiát vagy a sorozatot, hogy legalább akkor érezzünk valamit. A vigasztalásunk éppen az, hogy Istennek ez is lehetséges! Nincs olyan élethelyzet, ahol nincs ott! A zsoltár azt mondja: miközben zúgnak a folyamok, „szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te”. Vagyis nem az a kérdés, hogy van-e zaj, káosz, bizonytalanság az életünkben – mert van –, hanem az, hogy kire nézünk közben. A körülményeink folyamatosan változnak, de Isten trónja nem inog. Ő nem esik kétségbe attól, ami minket teljesen kiborít. A nyugalom pedig nem azt jelenti, hogy minden probléma varázsütésre megszűnik, hanem azt, hogy van Valaki, aki erősebb a hullámoknál. Amikor reggel vagy este Nála megállunk egy imádságra, Igét olvasunk, tulajdonképpen azt mondjuk: „Uram, Te uralkodsz bennem, és nem a félelmeim.” A hétköznapok zúgása nem fog eltűnni, de a szívünk közepére kerülhet valami más: a bizonyosság, hogy Isten maradandó uralma tartja egyben a világot – és benne a mi életünket is. Nevezz meg ma imádságodban egy „zúgó folyamot” az életedben, ami most a legjobban nyomaszt, és mondd ezt: „Uram, Te akkor is uralkodsz a káosz felett, amikor én azt érzem elnyel a mélység. Ments meg Krisztusom!” Bozsoki-Sólyom Pál