Pál levele az efezusiakhoz 1,7-14
2025. január 31.
Őbenne


Őbenne van… (Efezus 1,7)
Slide1

Nem rajtam múlik, hanem Istennél van, Őbenne van az én biztonságom.


Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is. (Efezus 1,7)


Pál levele az efezusiakhoz 1,7-14

7 Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint, Kol 1,14 8 amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. 9 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne 10 az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. 11 Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; 5Móz 7,6 12 hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban. Zsolt 66,2 13 Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, 14 örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.


Volt olyan alkalom, amikor kisgyerekként „segítettél” anyukádnak vagy apukádnak főzni? Én emlékszem egyszer Advent vége felé mézeskalácsot csináltunk, természetesen fogalmam nem volt, hogy mi lesz ebből, éppen melyik munkafázisnál tartunk. Nem tudtam mi a recept, mit kéne követni, vagy éppen, hogy mi az egész ténykedés célja. Aztán mégiscsak mézeskalács lett az egész folyamatból. Nyilvánvalóan nem az én hatalmas segítségem által készült el a sütemény. Egyértelmű, hogy nélkülem is ugyanolyan lett volna. A sütésnek a biztonsága, az egész elkészítésnek a szavatossága édesanyámnál volt. Azért volt olyan biztos, hogy a kis csetlés-botlásomból, a tésztagyúrogatásomból sütemény lesz, mert ott volt mellettem a szülőm és ez volt az egész garanciája. Gyakran felmerülő kérdés, hogy ki lehet-e esni Isten kegyelméből, ki lehet-e esni az Ő kezéből? El lehet-e veszteni az üdvösséget? A mai igeszakaszunk egyetlen szóban ad erre megnyugtató választ: „Őbenne…” Jézus Krisztus művében, az Ö kereszthalálában és feltámadásában van biztosítva az üdvösségem, Isten kegyelme, az Ö tenyerén hordozása. Nem bennem! Nem tőlem függ, nem az én teljesítményemen múlik, hanem Őbenne van biztosítva. Ugyanúgy, ahogy nem a kisgyermek igyekezete okozta a mézeskalács elkészítését, úgy nem az én igyekezetem okozza az üdvösségem biztonságát. De van itt egy nagyon fontos kitétel! Az üdvösségem biztosítva van, DE az üdvösségemről való bizonyosságomban igenis meg tudok inogni. Elbizonytalanodhatunk a saját hülyeségünk miatt is. Gondolok itt a bűneinkre, függőségeinkre, megfelelési kényszerünkre. Arra, hogy másnak akarunk tetszeni és nem Istennek, és emiatt azt gondoljuk, hogy ha nem Istennek akarunk tetszeni, akkor nyilván Ö egyből el is vet magától. De éppen ez a megnyugtató, nem mirajtunk múlik, hanem Őbenne van biztosítva! Azért is olyan biztos ez, mert Isten olyan távolságból szabadított ki bennünket, amin mi a magunk erejéből nem tudnánk változtatni. Amikor elismerjük, hogy Jézus Krisztus a mi Megváltónk, akkor egy olyan kifejezést használunk a „Megváltó” szava alatt, ami korábban egy jogi fogalom volt. A Megváltó az a személy, aki kifizeti a váltságot a hadifogolyért vagy rabszolgáért. Olyan valakiért, aki saját magán nem tud segíteni, ezért jön valaki kívülről és kiemeli az abszolút vesztett helyzetből. Jézus Krisztus az, aki kiemel minket ebből a vesztett helyzetből, amiből mi magunk nem tudnánk változni, változtatni. Ez lehet a mi nyugalmunk a mai napon is. Isten keres minket, látja, hogy milyen kihívások akadályok, nehézségek állnak előttünk és figyel ránk. Isten odafigyel ránk. Az Ö tenyerében lehetünk és nem eshetünk ki onnan, mert nem rajtunk múlik ez, hanem Jézus Krisztusban van ez biztosítva. Nem rajtunk, hanem Őbenne. Ámen. Boross Sámuel



Hallgasd meg a Golgota Dicsőítés előadásában a Benned Bízom című dalt a háttérinfóknál!

Pál levele az efezusiakkoz
Ha valami fontosat akarnál elmondani az embereknek, hová mennél? Hol mondanád el? Talán föltennéd az internetre, vagy valamelyik tévében beszélnél róla. Amikor Pál apostol élt, nem volt ilyen lehetőség, de ő mégis felismerte, hogy hol van a legjobb hely a bizonyságtételre. A második missziói útján már járt Efézusban, de akkor még elég gyorsan továbbment onnan. Viszont a harmadik útján, közel három esztendőt töltött abban a városban, amit „kelet kapujának” is neveztek, hiszen itt futott össze több kereskedelmi út. Éppen ezért a viszonylag sok lakosú város még több látogatóval, kereskedővel egészült ki időről időre. Pál itt hirdette az evangéliumot, ami nem mindenkinek tetszett, így megismerhette a börtönt belülről is.
Amikor nem volt a városban, körlevelet írt az ottani és más közeli gyülekezeteknek, hogy tanítsa őket Krisztus és az egyház viszonyáról, és arról, hogy az egyház több, mint aminek az emberek látják. Beszélt az egyház egységéről és az új életről, valamint arról, hogy milyen a keresztyén házirend. De azt sem titkolta el, hogy a Krisztushoz tartozóknak érdemes fölfegyverezni magukat, mert bizony harcokra kell számítaniuk. Ezért jó, ha fölveszik az igazságszeretet övét, az üdvösség sisakját, a békesség saruját, vagy a hit pajzsát. A teljes fegyverzet nélkül esély sincs a győzelemre.
Keresd meg a hiányzó védelmi eszközöket Pál efezusiakhoz írott levelében!