Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. (Lukács 22,61)
Jézus a legmélyebb helyen is ránk tekint. Mi keressük az Ő tekintetét?
Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: Ez is vele volt. Ő azonban letagadta, ezt mondva: Asszony, nem ismerem őt! Röviddel ezután más látta meg, és ezt mondta: Te is közülük való vagy! De Péter így válaszolt: Ember, nem vagyok! Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való. Péter azonban ismét tagadta: Ember, nem tudom, mit beszélsz. És amikor ezt mondta, egyszerre megszólalt a kakas. Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. … Azután kiment, és keserves sírásra fakadt. (Lukács 22,54-62)
Lukács evangéliuma 22,54-62
54 Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. 55 Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. 56 Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: Ez is vele volt. 57 Ő azonban letagadta, ezt mondva: Asszony, nem ismerem őt! 58 Röviddel ezután más látta meg, és ezt mondta: Te is közülük való vagy! De Péter így válaszolt: Ember, nem vagyok! 59 Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való. 60 Péter azonban ismét tagadta: Ember, nem tudom, mit beszélsz. És amikor ezt mondta, egyszerre megszólalt a kakas. 61 Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. 62 Azután kiment, és keserves sírásra fakadt.
A tegnapi napon Júdás árulását olvastuk az ott végbemenő emberi és jézusi reakciókat néztük meg. Júdás ahelyett, hogy kitartott volna csendesen Jézus mellett, elárulta Őt.
Ma Péterről olvasunk, aki háromszor tagadta meg, hogy ismeri Jézust. Ugyan mit veszít azzal, ha felvállalja? Hisz csak sima polgárok voltak körülötte, nem is katonák, hanem egyszerű emberek, mégis háromszor tagadja meg Jézust! (Mi is mennyiszer nem vállaljuk fel, pedig semmi hátráltatás nem érne érte!) Mi a különbség Júdás és Péter között? Máté evangéliumából tudjuk, hogy Júdás nem tudta elviselni saját tettét, így az árulása után öngyilkos lett. Péter háromszor megtagadja Jézust, hogy lett mégis ő később az egyik legelismertebb tanítvány? Hogy lett az, hogy Jézus a feltámadása után vele külön is beszélt? Hogyan tudott felállni Péter olyan mélyről?
A fentebb olvasott igeszakaszban egy érdekes tagmondatot olvasunk: „rátekintett Péterre”. Megtörténik a harmadik tagadás, rögtön utána megszólal a kakas és ezt követően összepillant Péter és Jézus. Ez lehet a nagy különbség, Péter az árulását követően is gyengén, összetörten, magában csalódottan is Jézust keresi! És Jézus ott van végig! Látja, hogy Péternek szüksége van Rá, látja, hogy Péter milyen küzdelemben van! Látja, hogy Péter elbukott! Látja, hogy gyenge és Jézus ott van rögtön!
Amikor elbukunk, elgyengülünk, csalódunk magunkban, Jézust keressük utána? Merünk-e egyből Jézusra nézni? Merünk-e egyből imádkozni? Nem kell sok mindent mondani, nem kell sokat beszélni, elég, ha csak sírunk Vele együtt!
Sokszor csalódást okozunk magunknak és igazunk is van, mert tényleg sokszor elbukunk Jézus követésében. Ám nem szabad bezárnunk magunkat! Nem szabad azt gondolni, hogy Jézus nem figyel ránk! Ő figyel, a szemével követ és várja, hogy összepillantsunk! Mert nem az a baj, ha megbotlunk a Jézust követésben! Az a baj, hogy azt gondoljuk, hogy ez a bukás végleges! Nincs olyan mélység, ahonnan nem tekinthetnénk Jézusra! Mert Ő a legmélyebb helyen is ránk néz. Mi keressük-e az Ő tekintetét?
Drága Urunk, te látod mennyiszer csalódunk magunkban, botladozunk a Téged követésben. Hadd nézzünk mindig Téged! Hadd figyeljük mindig a Te tekinteted! Köszönjük, hogy nem veszed le a szemed rólunk.
Boross Sámuel
Hallgasd meg az Anima Soni zenekartól az Uram közel voltam Hozzád című dalt a háttérinfóknál!
Lukács evangéliuma
Szereted az életrajzi regényeket? Szívesen olvasol színes, érdekes történeteket egy-egy híres személyről vagy eseményről? Örülsz, ha egy novellában verseket, énekeket is találsz? Ha igen, akkor a legjobb könyv van a kezedben! Ugyanis Lukács evangéliuma a legszebb stílusban írt, az apró részletekre is odafigyelő gondos leírása Jézus életének, időnként kiegészítve egy-egy énekkel, magasztalással.
Lukács, Pál apostol munkatársa és pogány származású orvos volt, aki nem találkozott ugyan Jézussal, de mindennek alaposan utánajárt, hogy pontosan, részletesen adhasson tovább mindent Teofilusnak, a feltehetően gazdag, nem zsidó keresztyénnek. Lukács számára fontos volt, hogy mindenki, a pogányok és az asszonyok is megérthessék az Ember Fia történetét, aki az egész világért halt meg a kereszten.
Más ez az evangélium, mint a másik három, mert Lukács egyszerűen fogalmazott, nem hivatkozott a régi ismeretekre, de pontosan megjelölte, hogy milyen esemény milyen történelmi időszakban történt. Az orvos szemével látta Jézus gyógyításait, és igyekezett megmutatni, hogy az Úr a pogányoknak is ad szabadulást. Nagyon sok olyan történetet is leírt, amelyet máshol nem találunk meg. Ha elkezded olvasni, lehet, hogy nem is akarsz majd megállni az egy-egy napra kijelölt szakasz végén. Az sem baj, ha végigolvasod a huszonnégy fejezetet, mint egy életrajzi regényt!
