Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és akkor olyan sötétség lesz Egyiptom földjén, hogy tapintani lehet a sötétséget. Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De, ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt. (2Mózes 10,21-23)
A sötétségben bizonytalan a léptünk, és könnyű eltévednünk. Szükségünk van egy kis fényre, parányi mécsesként világító útmutatásra. Valakire, aki vezet bennünket.
Ekkor hívatta a fáraó Mózest, és azt mondta: Menjetek, szolgáljatok áldozattal az Úrnak! Csak a juhaitok és marháitok maradjanak itt, a családtagjaitok is elmehetnek veletek. Mózes azonban azt felelte: Inkább még neked is kellene véresáldozatra és égőáldozatra valót adni nekünk, hogy azt készítsük el Istenünknek, az ÚRnak. Velünk fog jönni a jószágunk is, nem maradhat itt egy fia sem, mert abból vesszük majd az áldozatot, hogy szolgáljunk Istenünknek, az ÚRnak. Mert magunk sem tudjuk, míg oda nem érünk, hogy mivel kell majd szolgálnunk az ÚRnak. De megkeményítette az ÚR a fáraó szívét, úgyhogy nem akarta elbocsátani őket. Ezt mondta neki a fáraó: Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert meghalsz, ha még egyszer meglátlak! Mózes így felelt: Jól mondod. Nem látsz engem többé! (2Mózes 10,24-29)
Mózes második könyve 10,21-29
21 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és akkor olyan sötétség lesz Egyiptom földjén, hogy tapintani lehet a sötétséget. Zsolt 105,28; Ézs 45,7; Jel 16,10 22 Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. 23 Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt. 24 Ekkor hívatta a fáraó Mózest, és azt mondta: Menjetek, szolgáljatok áldozattal az Úrnak! Csak a juhaitok és marháitok maradjanak itt, a családtagjaitok is elmehetnek veletek. 25 Mózes azonban azt felelte: Inkább még neked is kellene véresáldozatra és égőáldozatra valót adni nekünk, hogy azt készítsük el Istenünknek, az Úrnak. 26 Velünk fog jönni a jószágunk is, nem maradhat itt egy fia sem, mert abból vesszük majd az áldozatot, hogy szolgáljunk Istenünknek, az Úrnak. Mert magunk sem tudjuk, míg oda nem érünk, hogy mivel kell majd szolgálnunk az Úrnak. 27 De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, úgyhogy nem akarta elbocsátani őket. 28 Ezt mondta neki a fáraó: Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert meghalsz, ha még egyszer meglátlak! 29 Mózes így felelt: Jól mondod. Nem látsz engem többé!
A szíveket vizsgáló Istent nem lehet megtéveszteni. Vannak, akik arra alapoznak, hogy élik az életüket, amíg és ahogy nekik tetszik, aztán ha lejár az idő, majd elkezdenek Isten útján járni, és megjobbítják életüket. Talán már hallottál arról, hogy az ókorban sokáig szokásban volt, hogy a magukat keresztyénnek vallók is csak a halálos ágyukon keresztelkedtek meg, húzták- halasztották az időt, mert úgy hitték, onnantól többé nem vétkezhetnek, és nem mertek kockáztatni. Csakhogy, ha a halogatás Isten előtt vállalhatatlan életmóddal párosul, akkor a fordulat már nem lesz olyan egyszerű. Mindaz az idő, erő és szeretet, amit Isten országának építésére kaptunk, elvész, és nem tér vissza. És ha sohasem akartuk meghallani a Jó Pásztor hangját, vajon honnan ismerjük fel, amikor megérkezik? A kapcsolatok nem egyik pillanatról a másikra születnek, hanem lassan, fokozatosan épülnek és erősödnek. A bennünk lezajló változásokhoz is idő kell. Semmit sem ér, ha csak színből, a jobb élet reményében próbálunk az Úrhoz tartozni, szorongatott helyzetünkben.
Ezért int az Úr Jézus a tíz szűzről szóló példázatban: „Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt 25,11-13)
Aki készületlen volt, nem jutott be a menyegzőre, ami Isten országát jelenti számunkra. Éljünk úgy, már most az Úr Jézushoz kapcsolódva, hogy amikor elé kell állnunk, az övéiként ismerjen meg bennünket.
Blatniczkyné Hammersberg Ganczstuckh Júlia
Hallgasd meg a Közel zenekar - Álmodunk című énekét a háttérinfóknál!
Mózes második könyve
Szeretsz kirándulni? Biztosan te is tapasztaltad már, hogy jó elmenni új helyekre, és megismerkedni szép tájakkal, ízletes ételekkel. Utána jó hazamenni és az emlékeket elmesélni. De mi van akkor, ha ez a kirándulás elnyúlik egy kicsit? Egy-két nap még örömmel tölt el, de ha esetleg több hónapról vagy évről van szó, akkor lehet, hogy az már nem esik olyan jól.
Mózes második könyvében egy elég hosszúra nyúlt kirándulásról olvashatsz. Annyira hosszúról, hogy az elindulók nagyon nagy része meg sem érhette a megérkezés örömét. Ráadásul a táj sem volt a legkellemesebb ott a pusztában, és az étel is csak manna volt. Zúgolódtak is emiatt éppen eleget. A nép nem akart engedelmeskedni Istennek és nem akarta elhinni, hogy valóban megkapja az óriások által lakott, megígért földet. Ezért Isten negyven évig hagyta a pusztában vándorolni népét. Vezette őket és gondoskodott róluk, de nem engedte be őket az Ígéret földjére. Megmenekültek az egyiptomi szolgaságból a tíz csapás után, de engedetlenségük, feledékenységük sokszor sodorta bajba őket. Isten szövetséget kötött velük és adott nekik egy olyan törvényt, amely még ma is érvényes.
Mózes második könyvét az exodus, azaz a kivonulás könyveként is szoktuk emlegetni, mert ebből a történeti könyvből tudhatjuk meg, hogy Isten hogyan szabadította ki népét az egyiptomi szolgaságból. Ha szereted az izgalmas történeteket például, hogy miként lesz egy halálraítélt gyermekből Egyiptom tekintélyes embere, majd a zsidó nép vezére, vagy szívesen olvasol csodákról, hogy nem hamvad el az égő csipkebokor, vagy hogyan nyílik szét a nép előtt a tenger, esetleg érdekel, hogy hogyan épült meg a legelső templom, ami még sátor volt, akkor neked való olvasmány Mózes második könyve. Kezdj hozzá az olvasásához!
