Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. (Ézsaiás 40,9–10)
Ézsaiás próféta könyve 40,1-11
1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Ézs 49,13; 51,3; 61,2; Lk 2,25 2 Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért. Jer 16,18; Hós 2,16; Jel 1,5 3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Mt 3,3; Mk 1,3; Lk 1,76; Jn 1,23 4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Ézs 49,11; Lk 3,5 5 Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt. Ézs 52,8.10.12; Lk 3,6 6 Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Jób 14,1-2; Zsolt 90,5-6.10; 103,15-16; 119,89; Lk 21,33; Jak 1,10-11; 1Pt 1,24-25 7 Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. – Bizony, csak fű a nép! 8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. Zsolt 119,89 9 Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Ézs 52,7-9 10 Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Ézs 62,2.11; Zak 9,9; Mt 21,5; Jel 22,12; 1Sám 30,20 11 Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. 4Móz 11,12; Ézs 66,12; Ez 34,11-16; Jn 10,11