Pál második levele Timóteushoz 4,9-22
2024. november 23.
Számvetés

De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. (2Timóteus 4,17)
Slide1

Pál a börtönben összegzi életét és elköszön. Mit lehet ehhez még hozzátenni? Ki szokott így viselkedni? Aki lezárni készül valamit. Mit akar lezárni Pál? És akar-e valami újat kezdeni? Mi szüksége a köpenyére és olvasnivalóra?

De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán szájából. Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen. (2Timóteus 17-18)


Pál második levele Timóteushoz 4,9-22

9 Igyekezz minél előbb hozzám jönni, 10 mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába, Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. Kol 4,14; Filem 24; 2Kor 8,23; Gal 2,3; Tit 1,4 11 Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban. ApCsel 12,12.25; 13,13; 15,37-39 12 Tikhikoszt elküldtem Efezusba. ApCsel 20,4; Ef 6,12-22; Kol 4,7-8 13 Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket. ApCsel 20,6 14 Alexandrosz, a rézműves sok rosszat követett el ellenem. Megfizet majd neki az Úr cselekedetei szerint. 1Tim 1,20; Zsolt 62,13; Péld 24,12; Róm 2,6 15 Te is őrizkedj tőle, mert igen hevesen ellenállt a mi beszédeinknek. 16 Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. Ne számítson ez bűneik közé! 17 De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a népek valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán szájából. 1Kor 15,32 18 Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 19 Köszöntsd Priszkát és Akvilát meg Onésziforosz háza népét! ApCsel 18,2; 2Tim 1,16-17 20 Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen. ApCsel 19,22; 20,4; 21,29; Róm 16,23 21 Igyekezz a tél beállta előtt megjönni! Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és a testvérek mind. 22 Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!

Csukd be a szemed és képzeld magad elé Pált, ahogy ezt a levelet írja. Leperegnek előtte életének eseményei, sorra számba veszi ismerőseit: futókat, kedveseket, kevésbé kedveseket, ellenségeit, személyes tárgyait… Rendelkezik. Ki szokott így viselkedni? Aki lezárni készül valamit. Mit akar lezárni Pál? És akar-e valami újat kezdeni? Mi szüksége a köpenyére és olvasnivalóra? Aztán elképzelheted azt is, hogy jelen pillanatban, ha te lennél Pál helyében, kiket említenél, mely tárgyaidra vágynál, milyen tetteid tartanád említésre méltónak. A levél ugyan Timóteushoz szól, így is szoktuk emlegetni, de számold csak meg, hogy ebben a kis szakaszban hány embert említ személy szerint Pál! Tényleg csak Timóteusnak szánja, amiket itt elmond? Pál azokra is gondol, akik elhagyták. Te hányszor érezted, hogy a nehézségek közepette magadra hagytak? Mit gondoltál róluk? Ha látnád, mikor ér véget földi pályafutásod, mivel töltenéd utolsó napjaidat? Készülnél a hidegre? Akarnál olvasni? Vagy letargiába süllyednél? Pál vajon miért nem így tekint arra az időre, ami még előtte van a halálig? Mi ad neki reményt? Neked van reményed? Nemcsak azokról olvasunk, akik elhagyták Pált, hanem azokról is, akikre számíthat a nehézségek közepette. Neked van olyan embered, akit megkérhetsz olyan segítségre, amivel Pál itt Timótheust bízza meg? Vagy te is lehetsz ilyen embere valakinek! Van olyan ismerősöd, akinek segítségre van szüksége? Életünk során eljutunk néha olyan megállókhoz, ahol el lehet/kell gondolkodnunk efféle kérdéseken. Legyen ezeknél a számvetéseknél velünk a kegyelem Istene! Doroszlainé Jóka Renáta


Hallgasd meg Nichole Nordeman-től a Dear Me című számot a háttérinfóknál!

Pál második levele Timóteushoz
Talán ismered azt a kifejezést, hogy búcsúlevél. Aki a halálára készül, az szokott levelet írni az itt maradottaknak, hogy tudasson velük még valami fontosat. De nemcsak olyanok írnak búcsúlevelet, akik önkezükkel akarnak véget vetni az életüknek, hanem olyan emberek is, akik koruk vagy betegségük miatt nem biztosak abban, hogy találkoznak még az illetővel, akik számára fontos üzenetük van. A Timóteusnak írt második pásztori levelet tekinthetjük nyugodtan búcsúlevélnek, mert Pál ezt írta utolsóként.
Pál apostol utolsó pár évéről nagyon keveset tudunk, mert az Apostolok cselekedeteiről írott könyv nem beszél róla, bár Lukács, még ebben az időben is vele volt (4,11). Azonban feltételezhetjük, hogy az első, viszonylag könnyebb fogság után néhány évvel ismét börtönbe került Pál, ahol már nehezebb volt az élete, és nyilvánvaló volt, hogy távozásának ideje közel van. Ebben a helyzetben sürgeti „szeretett fiát”, Timóteust, hogy minél előbb menjen el hozzá, valószínűleg még volt sok minden, amit szeretett volna megbeszélni vele, vagy még tanítani akarta valamire. Pál nem lehetett biztos a találkozásban, ezért röviden, négy fejezetben leírt néhány lényeges dolgot. Buzdította Timóteust, hogy legyen hűséges, hirdesse az evangéliumot, kerülje a felesleges vitatkozásokat, kövesse mesterét a nehéz időkben is.
Mint ahogy minden búcsúlevél tartalma fontos és elgondolkodtató, így ezt a levelet is érdemes úgy olvasnod, hogy benne van mindaz, amit az élete végén járó apostolon keresztül Isten üzenni akar neked.