Jósiás azonban nem tért ki előle, hanem a csatára készülve álruhába öltözött. Nem hallgatott Nékó szavaira, amelyek pedig az Isten szájából származtak… (2Krónikák 35,22)
Jósiás nem csak jól indult, de rásegítette népét az Úr útjára. Mégis szomorú vége lett életének, mert akkor is beleállt egy harcba, amikor nem kellett volna.
Nem veled van dolgom, Júda királya! Nem ellened jöttem most, hanem az ellen a ház ellen, amellyel hadakozom, és Isten parancsolta, hogy siessek. Állj félre az Isten elől, aki velem van, hogy el ne pusztítson! Jósiás azonban nem tért ki előle, hanem a csatára készülve álruhába öltözött. Nem hallgatott Nékó szavaira, amelyek pedig az Isten szájából származtak; fölvonult, hogy megütközzék Megiddó síkságán. Az íjászok azonban eltalálták Jósiás királyt, és a király ezt mondta szolgáinak: Vegyetek le innen, mert súlyosan megsebesültem! Szolgái levették a harci kocsiról, egy másik kocsira tették, és Jeruzsálembe vitték. Ott meghalt, és eltemették ősei sírjába. (2Krónikák 35,21-24)
A Krónikák második könyve 35,20-27
20 Azok után, hogy Jósiás helyreállíttatta a templomot, felvonult Nékó, Egyiptom királya, hogy harcoljon Karkemisnél, az Eufrátesz mellett. Jósiás azonban csatába szállt vele. 21 Pedig Nékó követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: Nem veled van dolgom, Júda királya! Nem ellened jöttem most, hanem az ellen a ház ellen, amellyel hadakozom, és Isten parancsolta, hogy siessek. Állj félre az Isten elől, aki velem van, hogy el ne pusztítson! 22 Jósiás azonban nem tért ki előle, hanem a csatára készülve álruhába öltözött. Nem hallgatott Nékó szavaira, amelyek pedig az Isten szájából származtak; fölvonult, hogy megütközzék Megiddó síkságán. 2Krón 18,28-34 23 Az íjászok azonban eltalálták Jósiás királyt, és a király ezt mondta szolgáinak: Vegyetek le innen, mert súlyosan megsebesültem! 24 Szolgái levették a harci kocsiról, egy másik kocsira tették, és Jeruzsálembe vitték. Ott meghalt, és eltemették ősei sírjába. Egész Júda és Jeruzsálem gyászolta Jósiást. 25 Jeremiás siratódalt szerzett Jósiásról, az énekesek és az énekesnők pedig máig is megéneklik Jósiást siratóénekeikben. El is rendelték ezt Izráelben. Fel is vannak jegyezve ezek a siratóénekek között. 2Sám 1,17 26 Jósiás egyéb dolgai és kegyes tettei, amelyek megfeleltek annak, amit az Úr előír törvényében, 27 egész története elejétől a végéig meg van írva az Izráel és Júda királyairól szóló könyvben.
20 éves fiatalok mentek szórakozni sikeres vizsgáik után. Hajnalban, amikor autóztak hazafelé, túl gyorsan vezetett a sofőr, megcsúszott az autójuk, egy fának csapódtak és az orvosok nem tudtak már segíteni rajtuk. Jól indult életük, de egy végzetes döntés kettévágott mindent: jövőt, kapcsolatokat, boldogságot.
A mai szakasz kiábrándító. Ki számítana arra, hogy amikor már minden kezd jól alakulni Jósiás király körül, egy egyiptomi támadás véget vet életének?
Szembe kell néznünk azzal, hogy a földi élet egyetlen komoly hibája is végzetes lehet. Nem csupán fizikai értelemben (úgy is), hanem lelki vagy kapcsolati területen is.
Amikor erősnek, jónak érezzük magunkat, sose szálljunk el annyira, hogy figyelmen kívül hagyjuk Isten szavát!
Tar Zoltán
Krónikák második könyve
A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.
