Kedvencem a moldvai zene. A táncaikat is szeretem. Zömében körtáncok. Engem ebben az ragad meg, hogy a közösségről szól, nem az egyénieskedésről. Minden jeles eseményhez kapcsolódott a zene, a tánc, az öröm, a fesztelenség, a „bulihangulat”. Eljegyzés, esküvő, valamilyen közösségi ünnep – az egész közösség örömködött. A tánc és a zene az örömöt fejezi ki. A IV. században a keresztyén liturgiának még része volt a körtánc. A mi kultúránkból ez erősen kikopott mára. A tánc sokkal inkább összekapcsolódik a féktelenséggel, az erotikával, az ivással, az éjszakázással, de a zsidóság számára ma is nagyon fontos az ünnepeken való közös tánc, ahol nem magánszámokat mutatnak be, nem a párok ringatóznak magukban, minden másról elfeledkezve, hanem körtáncokat járnak fiatalok, öregebbek együtt, ahol nem én számítok, hanem az, hogy mi együtt vagyunk, mi mind részei vagyunk valaminek, aminek örülünk. Aminek együtt örülünk. A táncban az ember ledobja magáról a feszültségeket, fel tud szabadulni. Szent Ágoston azt írta: „Tanulj meg táncolni, különben az ég angyalai nem tudnak mit kezdeni veled.” A befeszült, görcsös ember nem tud táncolni, mert nem tudja elengedni magát. Ahogy táncolni nem tud, örülni sem tud fesztelenül, aki csak magával foglalkozik, a hibáit, mások hibáit boncolgatja szüntelenül. Isten előtt el kell tudnunk engedni magunkat. El kell tudnunk engedni a könnyeinket, akár bánattól vannak, akár örömtől. Amikor a zsidóság átkelt a Vörös-tengeren, Mirjám, Áron testvére dobot vett a kezébe, és az összes asszony dobolva, körtáncot járva örült. (2Móz 15,20) Micsoda felszabadulás lehetett számukra, hogy végre megszabadultak a rabszolgaságból! Amikor Jeremiás a mennyei Jeruzsálemről ír, akkor ugyanez a kép jelenik meg: „Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz majd körtáncot a vigadozók között!” (Jer 31,4) Tanulj meg örülni! Engedd el magad Atyád előtt! Jézus megváltott téged, örülj fesztelenül a többi megváltottal együtt! Doroszlainé Jóka Renáta