János evangéliuma 6,22-27
2026. július 11.
Te miért keresed Jézust?


Slide1

Miért keresed Jézus társaságát? Személye, a Vele való kapcsolat miatt, vagy mert vársz Tőle valamit? Gyógyítást? Csodát?


Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, és elmentek Kapernaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide? Jézus ezt válaszolta nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten.” (János 6,24-27)


János evangéliuma 6,22-27

22 Másnap megértette a tenger túlsó partján maradt sokaság, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el. 23 De Tibériásból jöttek más hajók annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. 24 Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, és elmentek Kapernaumba, hogy megkeressék Jézust. 25 Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide? 26 Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. 27 Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.


Az ovis kisfiam a karácsonyfa láttán keservesen sírni kezdett. Azt hittük, nem tetszik neki az ajándék. Amikor megkérdeztük, miért sír, ezt mondta: „Én az angyallal akartam találkozni.” Annyira őszinte és gyermeki volt a vágya a találkozásra. Jól mutatja, hogy a gyerekeknek sokszor fontosabb a kapcsolódás, mint maga az ajándék. A fiamat nem az érdekelte, amit kapott, hanem az, akitől származott az ajándék. Megvan-e még benned is ez a fajta feltétel nélküli, önzetlen kapcsolódási vágy? Vagy már inkább az vezeti a kapcsolataidat, hogy mit kapsz belőlük? Jézus ebben a szakaszban ezzel szembesíti az Őt kereső embereket: „Nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből...” (28. v.) Vagyis: nem igazán Ő kellett nekik, hanem az, amit adni tudott. Sokszor velünk is ez történik: azért keressük Istent, mert várunk Tőle valamit, békét, segítséget, vagy egy jobb érzést. Imádkozunk vizsga előtt, szerelmi bánatban, vagy amikor már túl nagy rajtunk a nyomás. És megtapasztalhatjuk, hogy Jézus tényleg törődik velünk. Gondoskodik rólunk. Megvigasztal. De közben Jézus tükröt tart és felteszi azt a kérdést is, hogy szeretetből vagy érdekből keressük Őt? Jézus ezt kérdezi tőlünk is: „Ha nem kapnál Tőlem semmit, akkor is keresnél engem?” Jézus nem csak ajándékokat akar nekünk adni, hanem Önmagát. Ma próbálj meg úgy imádkozni, hogy nem kérsz semmit! Ne megoldást, segítséget vagy választ várj, csak egyszerűen legyél jelen Isten előtt! Győrffy Eszter



Érdemes elolvasnod Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg könyvéből a rókával való találkozást (21. fejezet). Ez a rész arról szól, hogy a valódi kapcsolat többet jelent annál, mint amit kapunk a másiktól. Nagyon közel áll Jézus kérdéséhez: engem kerestek, vagy csak azt, amit adni tudok?

János evangéliuma
Augustinus és Luther szerint a Biblia legfontosabb könyvét kezdjük most olvasni. Ha valaki nem olvasta még János evangéliumát, valószínűleg akkor is ismer belőle egy verset: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” (Jn 3,16) Ugye, ismerős? Nemcsak ebben a versben, de az egész könyvben a szeretet a legfontosabb. Isten szerette az embereket, ezért elküldte Jézust. Jézus szerette az embereket, ezért meggyógyította őket, csodákat tett előttük, beszélgetett velük külön-külön is, majd meghalt és feltámadt értük, értünk. Az evangélium végén az egyik tanítványától, Pétertől azt kérdezte: „Szeretsz-e engem?” Ezeket a lényeges dolgokat János írta le, aki magát nem név szerint, hanem csak a „szeretett tanítvány” kifejezéssel említi.
János idős korában írta az evangéliumát, amikor már a másik három evangélium készen volt és sokfelé ismerték. Az ő könyve egy kicsit más, mint a többieké, más oldalról írja le az eseményeket. Sok olyan részletet említ, amelyet csak olyan ember tudhatott, aki Jézus közvetlen közelében volt. Jézus tanításaiból sokat csak innen ismerhetünk, például a saját magáról mondott hasonlatok nagyrésze is csak itt fordul elő. Ismered ezeket? Tudnád sorolni? „Én vagyok a szőlőtő.” „Én vagyok a jó pásztor.” „Én vagyok az út …” Érdemes megkeresni ezeket a verseket és elgondolkodni rajta, hogy milyen is a mi szerető Mesterünk, aki az életét adta értünk.