Lukács evangéliuma 19,41-48
2025. március 26.
Túl későn

…Bárcsak felismerted volna… (Lukács 19,42a)
Slide1

Az egyik legmegrendítőbb rész jutott mára Lukács evangéliumából. Jézus sír és bánkódik. Könnyei számunkra két fontos dologról beszélnek. Erről szól a mai üzenet.

…Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak. (Lukács 19,42-43)


Lukács evangéliuma 19,41-48

41 Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, 42 és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. 43 Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, 5Móz 28,52; 29,2-3; Jer 6,6; Zak 14,2 44 földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét. 45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, 46 ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza lesz”, ti pedig rablók barlangjává tettétek. Ézs 56,7; Jer 7,11 47 Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt, 48 de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.

Rohant, ahogy a lába bírta. A bőröndje szinte „repült utána” a zsúfolt peronon. A vonat fél perc múlva indul, persze, hogy az egyik legtávolibb vágányról… Tovább fokozta hát a „lépésszámot”, erősen kapaszkodva „repülő” bőröndjébe. Ahogy loholva kifordult a csarnoképület végénél, már látta: túl késő... A vonatszerelvény utolsó kocsijának két hátsó piros lámpájának fénye épp akkor tűnt el az esti ködös félhomályban. Erről lemaradt…, és ezzel együtt minden bizonnyal élete nagy lehetőségéről is… Az egész jelenetet végig nézte egy padon üldögélő csavargó, aki némi kaján mosollyal az arcán hangosan megjegyezte: Nem futottál elég gyorsan. Dehogynem! Nem ez volt a baj. Túl későn kezdtem el futni… Túl későn… - lehet neked is vannak már e téren tapasztalataid. Túl későn vettem észre, túl későn jöttem rá, túl későn eszméltem. A veszteség pedig fájó… A mai igében is megjelenik egy ilyen fájdalom. Mégpedig Jézus fájdalmába pillanthatsz bele, melynek mélységéről a könnyei árulkodnak. Jézus sír. Siratja az embereket, akiknek már túl késő, mert nem indultak el időben az Ő hívó szavára, pedig az életük múlt rajta. De most már késő, a titok már „el van rejtve a szemeik elől…”, és kő kövön nem marad. Micsoda szeretetről árulkodnak ezek a könnyek, és micsoda figyelmeztetés van számodra is ezekben a könnyekben! Hajdú Bálint Kadosa


Ez a csodálatos dal Jézus szavait tolmácsolja Neked, hogy ne legyen túl késő…

Lukács evangéliuma
Szereted az életrajzi regényeket? Szívesen olvasol színes, érdekes történeteket egy-egy híres személyről vagy eseményről? Örülsz, ha egy novellában verseket, énekeket is találsz? Ha igen, akkor a legjobb könyv van a kezedben! Ugyanis Lukács evangéliuma a legszebb stílusban írt, az apró részletekre is odafigyelő gondos leírása Jézus életének, időnként kiegészítve egy-egy énekkel, magasztalással.
Lukács, Pál apostol munkatársa és pogány származású orvos volt, aki nem találkozott ugyan Jézussal, de mindennek alaposan utánajárt, hogy pontosan, részletesen adhasson tovább mindent Teofilusnak, a feltehetően gazdag, nem zsidó keresztyénnek. Lukács számára fontos volt, hogy mindenki, a pogányok és az asszonyok is megérthessék az Ember Fia történetét, aki az egész világért halt meg a kereszten.
Más ez az evangélium, mint a másik három, mert Lukács egyszerűen fogalmazott, nem hivatkozott a régi ismeretekre, de pontosan megjelölte, hogy milyen esemény milyen történelmi időszakban történt. Az orvos szemével látta Jézus gyógyításait, és igyekezett megmutatni, hogy az Úr a pogányoknak is ad szabadulást. Nagyon sok olyan történetet is leírt, amelyet máshol nem találunk meg. Ha elkezded olvasni, lehet, hogy nem is akarsz majd megállni az egy-egy napra kijelölt szakasz végén. Az sem baj, ha végigolvasod a huszonnégy fejezetet, mint egy életrajzi regényt!