Hallgasd meg a Rend Collective - No Outsiders című dalát a háttérinfóknál!
Farizeus
A farizeus arámi eredetű szó jelentése „elkülönít.” Azt a vallásos zsidót jelöli, aki tisztátlan dolgoktól s személyektől távol tartja magát, hogy saját tisztaságát Isten előtt megőrizze. Ebbe a pártba csak azokat vették be, akik kötelezték magukat a törvény szigorú betartására, a tiszta életre, a tudatlanoktól való távoltartásra, a tized megfizetésére, jótékonykodásra, és a fogadalmak feltétlen tiszteletben tartására.
A farizeusok többek között
hittek az isteni gondviselésben és végső igazságszolgáltatásban;
várták a (dávidi) Messiást.
vallották Isten szuverenitását
hittek a szabad akaratban.
Ez utóbbi óriási kockázatot is jelentett, hiszen az ember könnyen összetévesztheti a jót a rosszal. Ezt a veszélyt akarták a farizeusok kiküszöbölni azzal, hogy az élet minden helyzetére kidolgozott, aprólékos szabályokkal jelölték ki a helyesnek tartott utat: például mi jó és mi rossz, mi számít tisztának és mi tisztátalannak, mit szabad és mit nem szabad cselekedni. Az egyre bővülő előírás gyűjteménnyel könnyítettek ugyan az egyéni döntés terhén, de az Istennel személyes kapcsolatot üzleti partnerségre egyszerűsítették. Isten akkor fogad el és szeret, ha a törvényeket az ember betartja, ha nem, akkor Isten megbünteti azt.
Keresztelő János és Jézus bírálták és vitatkoztak a törvényeskedő és önelégült farizeusokkal, akik megbotránkoztak, ha például Jézus a „tisztátalanokkal” ült egy asztalhoz. Végül a farizeusok meggyűlölték Jézust és elhatározták, hogy végeznek vele (Mt 12,14), még az ellenségeikkel is összefogtak, hogy kivégeztessék. A farizeusok részt vettek a Jézus tanítványai ellen indított hajszában is (ApCsel 9,1-2).
Voltak olyan farizeusok is, akik Jézusnak (titkos) tisztelői lettek, például Nikodémus. Arimátriai József és Gamáliel rabbi, Pál apostol is és azok is, akikről ebben a részben olvashatunk.
