János evangéliuma 18,15-27
2026. március 31.
Vállald fel, hogy Jézusé vagy!

Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába; Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző lánynak, és bevitte Pétert. (János 18,15-16)
Slide1

Jánosnak valami kötődése volt a főpaphoz és szolgálóihoz, így már érthetőbb, hogyan juthattak be Péterrel a főpap udvarára ezen a jelentőségteljes éjszakán. Egy egyszerű szolgálólány, aki valószínűleg tudta Jánosról, hogy Jézus tanítványa, látta őt Péterrel megérkezni. Megkérdezte tehát Pétertől, hogy ő is Jézus tanítványa-e. Úgy tűnt, mintha Péter hűségének egyszerű próbája lenne, de egyáltalán nem volt az.

Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is? De ő így felelt: Nem vagyok. Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett. (János 18,17-18)


János evangéliuma 18,15-27

15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába; 16 Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző lánynak, és bevitte Pétert. 17 Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is? De ő így felelt: Nem vagyok. 18 Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett. 19 A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. 20 Jézus így válaszolt neki: Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyűlnek, titokban nem beszéltem semmit. Ézs 45,19; 48,16 21 Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam. 22 Amikor ezt mondta, az ott álló őrök közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: Így felelsz a főpapnak? ApCsel 23,2 23 Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem? 24 Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. 25 Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: Nem az ő tanítványai közül való vagy te is? Ő tagadta, és megint csak azt mondta: Nem vagyok. 26 A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: Nem láttalak én téged vele együtt a kertben? 27 Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.

Előfordult már, amikor elképesztő nehéznek tűnt beismerni, hogy Jézust Isten Fiának tartod? Az ilyen pillanatokban elfog a félelem, hogy mit fog rólad gondolni, mondani vagy tenni a környezeted. Péterben is ez a kétely motoszkálhatott. El akart vegyülni teljesen a tűz mellett ácsorgó kis társaságban, mintha ott sem lenne. Lehet, hogy látta is, ahogy az egyik őr megüti Jézust. Úrrá lett rajta a félelem, hiszen Jézus kihallgatása nagyon rossz irányba haladt. Tudta, hogy János, akiről tudni lehetett, hogy Jézus tanítványa, ott van a közelben, de az ő bátorsága sem segített Péternek felülkerekedni a saját félelmein. Máté leírása szerint (Máté 26,74) Péter harmadszorra már átkozódva és esküdözve tagadta, hogy ismerné Jézust, azt remélte, hogy így végre békén hagyják. Semmiképpen sem akarta, hogy Jézussal azonosítsák egy ilyen életveszélyesnek tűnő helyzetben. A többi evangélium leírja, hogy a kakas kukorékolása Péter eszébe juttatta Jézus szavait: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem” (Máté 26,75). Hogyan tehetett ilyen szörnyűséget?! Keserves sírásra fakadt, de fájdalmát és bűnbánatát Isten elé vitte, és Tőle kért bocsánatot. Biztosak lehetünk benne, hogy ezután még jobban szerette Jézust. Ugyanígy erősödhet a mi szeretetkapcsolatunk is Istennel, amikor megtapasztaljuk hatalmas kegyelmét. Lederhaas Kirk


Hallgasd meg a Hajnalcsillag Keresztyén Ifjúsági Együttestől az Igazságban, lélekben című dalt a háttérinfóknál!

János evangéliuma
Augustinus és Luther szerint a Biblia legfontosabb könyvét kezdjük most olvasni. Ha valaki nem olvasta még János evangéliumát, valószínűleg akkor is ismer belőle egy verset: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen.” (Jn 3,16) Ugye, ismerős? Nemcsak ebben a versben, de az egész könyvben a szeretet a legfontosabb. Isten szerette az embereket, ezért elküldte Jézust. Jézus szerette az embereket, ezért meggyógyította őket, csodákat tett előttük, beszélgetett velük külön-külön is, majd meghalt és feltámadt értük, értünk. Az evangélium végén az egyik tanítványától, Pétertől azt kérdezte: „Szeretsz-e engem?” Ezeket a lényeges dolgokat János írta le, aki magát nem név szerint, hanem csak a „szeretett tanítvány” kifejezéssel említi.
János idős korában írta az evangéliumát, amikor már a másik három evangélium készen volt és sokfelé ismerték. Az ő könyve egy kicsit más, mint a többieké, más oldalról írja le az eseményeket. Sok olyan részletet említ, amelyet csak olyan ember tudhatott, aki Jézus közvetlen közelében volt. Jézus tanításaiból sokat csak innen ismerhetünk, például a saját magáról mondott hasonlatok nagyrésze is csak itt fordul elő. Ismered ezeket? Tudnád sorolni? „Én vagyok a szőlőtő.” „Én vagyok a jó pásztor.” „Én vagyok az út …” Érdemes megkeresni ezeket a verseket és elgondolkodni rajta, hogy milyen is a mi szerető Mesterünk, aki az életét adta értünk.