Pál apostol a szüleink tiszteletéről beszél, ami nem csupán egy szép tanács, hanem egy Isten által adott parancsolat. Az, hogy „tiszteld apádat és anyádat”, nem csak azt jelenti, hogy udvariasnak kell lenni, hanem hogy megértsük, ők azok, akik az alapértékeinket és életünket formálják. Isten ígéretet fűz ehhez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.” Ki ne akarna boldog és hosszú életet élni? De nemcsak a gyermekek feladata tisztelni a szülőket, hanem a szülőknek is fontos, hogy bölcsen és szeretettel neveljék a gyermekeiket. Pál azt tanácsolja, hogy apák, ne ingereljétek a gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr tanítása szerint, fegyelemmel és meleg szeretettel. Ez azt jelenti, hogy a nevelés nemcsak a szabályokról szól, hanem a szeretetről és a megértésről is. A tisztelet pedig nemcsak szavakban nyilvánul meg; a gyerek nézése, fintorai és szemforgatása is sokat elárulhat arról, mi is van a szívében. Ezek a gesztusok, noha talán aprónak tűnnek, jelentős hatással lehetnek a családi légkörre. Hogyan tudom kifejezni a tiszteletemet a szüleim felé a mindennapi életben? Mit tehetek, hogy elkerüljem a tiszteletlen megnyilvánulásokat? Képes vagyok-e nyíltan elmondani az érzéseimet és problémáimat a szüleimnek? Miként érthetném meg jobban az ő nézőpontjukat is? Az őszinte beszélgetések és a kölcsönös megértés segíthetnek abban, hogy erősebbé váljanak a családi kötelékeink, amit Isten meg tud és meg akar áldani. Krivács Zoltán