De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen. Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat. Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép. Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. (Zsoltárok 102,13-21)
A Zsoltárok könyve 102
1 Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az Úr előtt. 2 Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! 3 Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem! 4 Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs. 5 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem. 6 Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt. Jób 19,20 7 A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt. 8 Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn. 9 Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem. 10 Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem 11 háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem. 12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű. Ézs 40,6-8 13 De te, Uram, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. 14 Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! Jer 29,10; Ezsd 1,1 15 Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. 16 Félik majd, Uram, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, Mal 1,11 17 amikor felépíti Siont az Úr, és megjelenik dicsőségesen. Ezsd 6,15-16; Neh 7,1 18 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat. 19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép. 20 Mert letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, 21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. Zsolt 126; Jer 23,7-8 22 Hirdessék az Úr nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben, 23 amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az Urat tiszteljék. Zsolt 22,28-30 24 Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim. 25 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! Zsolt 55,24 26 Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Zsid 1,10-12 27 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, 28 de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. 29 Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.
