Az Apostolok Cselekedetei 23,1-11
2024. szeptember 3.
Van az a szint…


Anániás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. (ApCsel 23,2)
Slide1

Akármennyire akarod is, hogy megtérjen valaki, vagy hogy sikert érj el Isten szolgálatában, van az a helyzet, amikor hátra kell lépni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy azt ígéri az Úr Pálnak, hogy más földön IS bizonyságot kell tennie. Tehát itt IS megtette.


Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, másik részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt: Testvéreim, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak feltámadásába vetett reménységem miatt vádolnak engem. Mihelyt ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyűlés véleménye megoszlott. (ApCsel 23,6-7)


Az Apostolok Cselekedetei 23,1-11

1 Pál rátekintett a nagytanácsra, és így szólt: Testvéreim, férfiak, én teljesen tiszta lelkiismerettel szolgáltam Istennek mind e mai napig. ApCsel 24,16 2 Anániás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. 3 Pál ekkor így szólt hozzá: Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a törvény szerint, mégis a törvény ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek? Ez 13,10-15; Mt 23,27 4 Erre az ott állók ezt mondták: Isten főpapját gyalázod? 5 Pál így válaszolt: Nem tudtam, testvéreim, hogy főpap. Mert meg van írva: „Néped fejedelmét ne átkozd!” 2Móz 22,27 6 Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, másik részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt: Testvéreim, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak feltámadásába vetett reménységem miatt vádolnak engem. Fil 3,5; ApCsel 24,15; 26,6; 28,20 7 Mihelyt ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyűlés véleménye megoszlott. 8 A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig vallják mindegyiket. Mt 22,23 9 Nagy kiáltozás támadt, a farizeuspárti írástudók közül néhányan felállva hevesen vitatkoztak, és így szóltak: Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha valóban Lélek szólt hozzá vagy angyal? 10 Mivel a felfordulás egyre nagyobb lett, az ezredes attól félve, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a várba. 11 Aznap éjjel pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned! ApCsel 18,9-10; 27,24


Itt már Pálnak is „elgurult a gyógyszere”. Ő is a nagytanács előtt áll, akárcsak Jézus, őt is felpofozzák, mert nem tetszett a főpapnak az igazság (lásd: Jn 18,22). Pál nem bírta úgy a gyűrődést, de legalább a hibáját képes volt beismerni. Lényeg a lényeg, az apostol is már másodszorra állt a zsidók előtt, hogy beszéljen nekik, és ez a pofon elég nyilvánvalóvá tette, hogy a zsidók lelki vezetői, a nagytanács sem nyitott szívvel hallgatja Pál bizonyságtételét. Talán Pál is ismerte Jézus tanítását a disznók elé vetett gyöngyökről (Mt 7,6) és tudta, hogy Isten dicsőségét most nem az szolgálja, ha harmadszor is megpróbálja naivan elmondani az evangéliumot. Pál jól ismerve a zsidókat, olyan témát hoz, amivel összeugrasztja azt a nagytanácsot, ami leginkább Jézus gyűlöletében volt egységes. Pál nem megfutamodik, egyszerűen csak nem szórja olyanok elé a legdrágább kincset – az evangéliumot –, és az életét, akik azokat csak össze akarják taposni. Akármennyire akarod is, hogy megtérjen valaki, vagy hogy sikert érj el Isten szolgálatában, van az a helyzet, amikor hátra kell lépni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy azt ígéri az Úr Pálnak, hogy más földön IS bizonyságot kell tennie. Tehát itt IS megtette. Persze ha itt ekkora ellenállásba ütközött, akkor azt is lehet tudni, hogy mit fog kapni Rómában. Te se a könnyebbik irányt keresd, ha pedig egy helyzet kifog rajtad, bátran add tovább Jézusnak, ahelyett, hogy erőből próbálod megoldani! Riczinger Péter



Hallgasd meg az Areopágosztól a Kiáltsd Nevét című dalt a háttérinfóknál!

Az Apostolok Cselekedetei
Tudod, hogy mit jelent a pálfordulás? Hallottad már, hogy a keresztyén név először csak gúnynév volt? Tudod, hogy kezdett elterjedni az evangélium? Milyen jó, hogy erre már mások is kíváncsiak voltak! Éppen ezért Lukács evangélista egy előkelő úrnak, Teofilusnak írta le két könyvben mindazt, amit átélt, és aminek utánajárt. Az első könyv Jézus életéről és tetteiről szólt. A második pedig azokról a cselekedetekről, amelyeket Isten Lelke által vitt véghez népe életében Jézus mennybemenetele után. A könyv címe: Az Apostolok cselekedetei. De valójában az evangélium terjedéséről olvashatunk benne. A legtöbbet Pál apostol missziói útjairól tudhatunk meg, hiszen Lukács maga is sok helyen személyesen jelen volt, tehát elsőkézből tudósít bennünket az eseményekről.
Nem volt könnyű dolguk az apostoloknak, szolgatársaiknak, de még a követőiknek sem. Ez a könyv egy izgalmas kalandregénynek is beillene, de ugyanakkor pontos útleírás és történelemkönyv is egyben, ami mind Istenre mutat. Ha szereted a földrajzot, vedd elő a térképet és nyomon követheted a keresztyénség terjedésének kezdeteit. Ha a kalandok érdekelnek jobban, akkor is érdemes elolvasni, mert ebben a könyvben szinte láthatod magad előtt, amint hajótörést szenvednek néhányan, vagy hatalmas katonai sereg szinte lopva menekíti a rabot. Ahogy olvasod az Apostolok cselekedeteit, rá fogsz jönni, hogy ez nem csak történelem, hanem személy szerint neked szóló üzenet. Bár nem fenyeget a veszély, hogy börtönbe zárnak Jézus nevének hirdetéséért, mégis olyan sokszor hallgatunk róla. Te hirdeted Isten szeretetét és Jézus megváltását minden időben?