A Krónikák második könyve 36,1-23
2024. augusztus 19.
Van még egy esély

…Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene… (2Krónikák 36,23)
Slide1

Sokáig tartott, míg Jósiás idejében helyreállították a templomot, az istentiszteletet, és megtisztították szíveiket. Halála után újra hanyatlás következett.

Pedig őseik Istene, az ÚR idejében küldött nekik üzenetet követei által, mert szánta népét és lakóhelyét. De ők kigúnyolták Isten követeit, megvetették kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az ÚR haragja népe ellen, hogy már nem volt menekvés. (2Krónikák 36,15-16)


A Krónikák második könyve 36,1-23

1 Az ország népe azután fogta Jóáházt, Jósiás fiát, és királlyá tették apja után Jeruzsálemben. 2 Huszonhárom éves volt Jóáház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. 3 De eltávolította őt Jeruzsálemből Egyiptom királya, az országra pedig száz talentum ezüst és egy talentum arany hadisarcot vetett ki. 4 Egyiptom királya ezután Eljákímot, a testvérét tette Júda és Jeruzsálem királyává, és a nevét Jójákímra változtatta. Testvérét, Jóáházt pedig magával vitte Nékó Egyiptomba. Jer 22,10-12 5 Huszonöt éves volt Jójákím, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, amit rossznak lát Istene, az Úr. 6 Ellene vonult fel Nebukadneccar, Babilónia királya, és bilincsbe verve vitte Babilonba. Jer 22,18-19 7 Az Úr háza fölszerelésének egy részét is elvitte Nebukadneccar Babilonba, és babiloni templomának ajándékozta. 8 Jójákím egyéb dolgai, utálatos tettei, amelyeket véghezvitt, és amelyek vele történtek, meg vannak írva az Izráel és Júda királyairól szóló könyvben. Utána a fia, Jójákín lett a király. 9 Tizennyolc éves volt Jójákín, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig meg tíz napig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, amit rossznak lát az Úr. 2Kir 24,8 10 Az esztendő fordultával elküldött érte Nebukadneccar király, és elvitette Babilonba, az Úr házának a drága fölszerelésével együtt, és testvérét, Cidkijját tette meg Júda és Jeruzsálem királyának. Jer 22,24-30 11 Huszonegy éves volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. 12 Azt tette, amit rossznak lát Istene, az Úr, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta előtt, aki az Úr parancsát hirdette. Jer 37-38 13 Sőt még Nebukadneccar király ellen is fellázadt, aki megeskette őt az Istenre. Keménynyakú és makacs szívű volt, és nem tért meg Izráel Istenéhez, az Úrhoz. Ez 17,13-16 14 A papság vezetői és a nép is egyre több hűtlenséget követett el, követve a pogány népek minden utálatos szokását, és tisztátalanná tették az Úr házát, amelyet ő szentelt meg Jeruzsálemben. Jer 23,11 15 Pedig őseik Istene, az Úr idejében küldött nekik üzenetet követei által, mert szánta népét és lakóhelyét. Jer 25,4; Mt 23,37-38; Lk 20,9-16; ApCsel 7,52 16 De ők kigúnyolták Isten követeit, megvetették kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az Úr haragja népe ellen, hogy már nem volt menekvés. 17 Ezért felhozta ellenük a káldeusok királyát, aki fegyverrel mészároltatta le ifjaikat szent templomukban; nem szánt meg se ifjat, se szüzet, se vént, se aggastyánt, mindenkit a kezébe adott. Jer 21,7 18 Az Isten házának valamennyi fölszerelését, a legkisebbtől kezdve a legnagyobbakig meg az Úr házának kincseit, továbbá a király és a vezető emberek kincseit mind Babilonba vitette. 19 Az Isten házát fölgyújtották, Jeruzsálem várfalát lerombolták, palotáit mind fölperzselték, és minden drága értékét elpusztították. 20 Azokat, akik az öldöklést átvészelték, fogságba vitette Babilóniába, és őt meg fiait kellett szolgálniuk mindaddig, amíg a perzsa királyság uralomra nem jutott, Ezsd 1 21 hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje: Amíg le nem telnek az ország nyugalmának évei, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven évig. Jer 25,11; 3Móz 26,33-34 22 Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az Úr Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában kihirdettesse szóban és írásban a következőket: Jer 25,12; 29,10; 44,28; Ézs 45,13 23 Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el!

A Krónikák második könyve a fogságból való visszatérésre utal, ezzel ér véget. Vagyis a „minden és mindenki elveszett” állapota mégsem a végső állomás Isten és népe történetében. Mennyei Atyánknál mindig van még egy esély. Az én igazságérzetem már rég azt eredményezte volna, hogy elengedjem a népet. Az érdekes az, hogy Istennek bár messze nagyobb az igazsága, de kegyelme is! Ezt ne feledd el soha! Isten történetében mindig felkel a nap, mindig jön egy új hétfő, még a leglehetetlenebb helyzetből is készít megoldást. Isten nagy története nem ért véget az egyiptomi megszállással, a babiloni fogsággal, nagypéntekkel. Gondolj erre ma, amikor újra elkezdhetsz egy hetet! Imádságban vidd Megváltód elé azt a területét életednek, amiről azt gondolod, talán sosem fogsz tudni változni, vagy azt a konfliktust, nehézséget, amit nem fogsz tudni megoldani. Istennél mindig van még egy esély! Tar Zoltán


Krónikák második könyve

A bibliai kánon összeállításakor a Krónikák – akkor még egynek számító – könyve került be utoljára a válogatásba. De milyen jó, hogy benne van és olvashatjuk! Különben honnan tudnánk meg olyan apró részleteket, hogy miként ment végbe a templom építése, felszentelése, vagy éppen milyen imádság hangzott el akkor?
Dávid úgy gondolta, nem helyes, hogy ő palotában lakik, miközben Istennek csak egy sátra van, ezért szeretett volna templomot építeni, amit azonban az Úr nem fogadott el tőle. Viszont megígérte, hogy a fia, Salamon megépítheti majd azt a templomot. Dávid nem sértődött meg ezen, hanem elkezdett mindent megtervezni és összegyűjteni az anyagokat, hogy ha majd építeni lehet, ne legyen már másra gond. Valóban egyszerűbb volt így az építkezés. Salamon életéről és az építkezésről az első kilenc fejezet szól.
A továbbiakban a kettészakadt országról, vagy inkább csak a júdai részéről, majd a babiloni fogságról olvashatunk. Ezek nem túl szívderítőek, de mégiscsak jó hírrel zárul a könyv, mert Círus, babiloni király engedélyt ad a hazatérésre és a templom újjáépítésre.