Az Atya és a Fiú tisztelete szétválaszthatatlan. – hangsúlyozza János. Ez különösen szólt azoknak a zsidóknak, akik Jézust elutasították. A helyzetet bonyolította az ekkorra már jelentősen megerősödött gnoszticizmus. Valamiféle rejtett többlet tudás megszerzésének lehetősége csalogató volt sokak számára. Egyik irányzata tagadta Jézus Krisztus valóságos emberré lételét, valóságos szenvedését, sőt valóságos halálát is. A levél olvasói korábban már elfogadták a tiszta evangéliumot, de most figyelmeztetni kell őket: „Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek!” (24. v.) Akkor sem, ma sem kell több a Krisztusban megjelent üdvözítő kegyelem jó hírénél. A mindig újabb és újabb izgalmakra, élményekre vágyó nyughatatlan szív kísértése, hogy újdonság kedvéért feladhat maradandó alapigazságokat. Anno a gnózis, a rejtett tudás megszerzése jelentett kísértést többeknek, ma talán az érzés (feeling) átélése. Félő, hogy aki erre hajt, valahol elvéti az igazságban való járást, a hitének tettekben való gyümölcsözését. Kérd Istent, frissítse meg számodra az Ő igéjét, hogy mindig elég vonzó legyen önmagában is! Te pedig szánj időt annak olvasására, és légy engedelmes a felismert igazságoknak, hogy egyre mélyebben tárulhasson fel előtted az Ő szavának gazdagsága, szépsége! Sólyom Attila