A legnagyobb problémánk, hogy bűnösök vagyunk. Tudom, tudom… már megint a bűnről beszélünk. Nem szeretünk róla beszélni. A magunkéról a legkevésbé. Szeretünk úgy élni, hogy nem szembesülünk azzal, hogy milyen romlott és gonosz is az életünk, s milyen távol vagyunk Istentől. Márpedig a bűn az egyetlen dolog, ami elválaszt Istentől. Hányszor hallom: „Most eltávolodtam Istentől, nem érzem jelenlétét!” Lefordítva ez annyit jelent: vétkeztem. Márpedig igazi bűnbánat nélkül nincs Istennel szoros kapcsolat. Isten jelenlétének igazi átélése nem abban van, hogy beteszek egy dicsőítő éneket és érzelmileg felhoz egy szintre. Az Isten jelenlétébe csakis úgy léphetek be, ha őszintén megvallom: vétkeztem. A zsoltárban egy igazán őszinte bűnbánatnak a folyamatát láthatjuk meg. Bűne elválasztja a szerzőt Istentől, a mélységből kiált. A mélység az a kilátástalanság, a reménytelenség állapota. Az a hely, ahonnan csak kiáltani lehet. Minden próbálkozás, kapálózás csupán még mélyebbre juttat. A mélységben élem át igazán Isten hiányát és a magam tehetetlenségét. A mélységbe sokszor tudatosan ugrunk bele, néha meg belecsúszunk. Mindegy is, hogyan jutunk oda, csak ne érezzük jól benne magunkat, és higgyük, hogy Isten tud kimenteni belőle. Nem érzed Isten jelenétét, eltávolodtál tőle? Vétkeztél? Kiálts, Isten kész megbocsátani! Sohasem szabad elfelejtened, ahogy a zsoltárost is ez erősíti, Istennél készen van a bocsánat, arra vár, hogy kiálts. Lehet, nem azonnal múlik el a bűntudat. Nem rögtön érzed meg Isten jelenlétét, de légy biztos benne, érkezik. Jézus Krisztus azért halt meg a kereszten, vállalva a bűneid büntetését, hogy Isten meg tudjon bocsátani neked. Azonnal szeretnénk, ha megoldódna elkövetett bűnünk nyomorúsága? Várj türelmesen! Minél nagyobb a vágyad Isten jelenlétébe, annál jobban át fogod érezni, amikor átölel és felemel. Várja lelked az Urat? Vágyakozik a Vele való találkozásra? Kiálts! Hamarosan érkezik. Szanyi György