János első levele 2,1-6
2024. január 20.
Viszonyunk a bűnhöz

…ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus…” (1János 2,1b)
Slide1

Nem a bűneinké az utolsó szó Isten ítélőszéke előtt, hanem védőügyvédünké, Jézusé. Az Atya az Ő szavára hallgat, és az Ő igazságára tekint – így van esélyünk a kegyelemre.

Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is.” (1János 2,1-2)


János első levele 2,1-6

1 Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, 2 mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is. 3 Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. 4 Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, 5 aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. 6 Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.

Direkt nem azt az igeszakaszt emeltem ki, amelyik a „kell”-ről beszél. A szószékeken sokszor van túlhangsúlyozva a követelmény, hogy ezt és azt kell tennie annak, aki keresztyén. János is elmondja, hogy aki Krisztus-követőnek vallja magát, az ismeri és meg is cselekszi a törvényt. De ezt nem megfelelési kényszerként teszi, nem saját erőből, és nem jó pontokért teszi. Hanem azért, mert „őbenne” van. A krisztusi élet nem elérendő cél (ami lehetetlen emberi erővel), hanem annak gyümölcse, hogy befogadtuk, beengedtük Krisztust az életünkbe, és hagyjuk, hogy a feltámadt Krisztus működjön bennünk a Szentlélek által. Ő bennünk, és mi Őbenne. Ebben a közösségben élünk. Ez az alapállapotunk. Ha mégis vétkezünk, az a státuszunkon nem változtat, mert a szószólónk és megváltónk Jézus – Isten az Ő igazságára néz, nem a mi aktuálisan elkövetett bűnünkre. Egész más a helyzet, hogyha valaki alapvetően engedetlen életet él – az hiába mondogatja a szájával, hogy ismeri Jézust. Neked miről tanúskodik az életed? Engeded megvalósulni Krisztust rajtad keresztül? Amikor becsúszik egy bűn, tudod, hogy nem az határoz meg Isten előtt, hanem a Krisztusban elnyert fiúi státuszod? Zámbó András


János első levele

Szeretsz a nagyszüleiddel vagy más idős emberekkel beszélgetni? Szívesen hallgatod a régi történeteket? Örömmel veszed a tanácsaikat, intelmeiket és gondolataikat? Az sem zavar, hogy időnként eltérnek a témától, majd újra visszatérnek hozzá?
János első levelét olvasva pontosan ugyanezt fogod érezni. Az idős János apostol „szeretteinek”, „fiacskáinak” akart írni, de úgy, mintha ott lennének vele, és csak beszélgetne velük. Nem szerkesztette meg előre a levelet, nem építette fel, hogy honnan hová szeretne eljutni. Azonban, amit a hitről és a szeretetről tudni kell, azt mind leírta benne. Igyekezett megismertetni az igazságot, hogy a tévtanítók ne tudják becsapni az övéit. Leírta, hogy Isten világosság és Isten szeretet. Aki ezt felismeri, azt ma sem tudják becsapni semmiféle hamis magyarázattal.
Úgy olvasd ezt a levelet, mintha neked írta volna a nagypapád, aki a legfontosabb útravalóval akart ellátni!